Reggel találtam a neten pont 10 éve készült fotómat.És hozzáadtam egy mostanit.
Igazán nem változtam sokat,de tény most össze vagyok törve.
4 éve így feszítettem a fényló nacimban,pirosban.Ma eszembe nem jutna pirosban feszíteni valahogy a lelkem nem bírja most el.Valamit nagyon kezdenem kéne magammal.
Az egyik Ismerősöm ma azt mondta:"keress másikat,menj tovább!"
Itt ugye az új munkahely az ami érintett,mert ugye én a jobb jövőmet most alapozom meg,a múlt lezárásával.
Pontosan így érzem.Ma is volt egy értekezlet,a hajam elment az egésztől,életidegen módon kell dolgoznunk mindent is csinálnunk.
Ja nem,ma megmondtam nem kell tudnom érteni egy présgéphez,ha kell Inzulint adjunk,ha kell rohanjak a vérző gyerekkel sztk ba,ha kell hánytassam,és a lelküket is mi istápoljuk,mert a Szülő dolgozik vagy éppen erre nem ér rá.
Ma nekem picit nagyon sokkkkkk volt a munkám.
ki is kellett mennem egy kis időre a csoportból.
Meddig tartható ez az állapot,hogy mentálisan kikészülve megyek haza/de nem csak én!/a munkahelyemről??
Viszont van nagyon jó hír is:rengeteg mindent eladományoztunk a tárolóból és ma el is vitték egy családsegítő jelentkezett a sok adományért és a gyerekholmijaink oda mennek a mai nappal.
Szívem megtelt szeretettel.
Ha adsz,kapni is fogsz!!!!💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése