Lerajzoltak a gyerekek vidámnak,színesnek....
Ők még nem értik és érzik-bár ez utóbbit biztosan érzik-igazán,hogy a velük lévő felnőttek mennyire elkeseredettek,csalódottak.
Színes vagy,mert még látszatot keltessz,de már nem sokáig..
Ma én is pszichológusnál kezdtem a napot.
Saját elhatározásból.
Igazán mást nem várok,de..
Meghallgat.
45 percig beszélhetek és ő hallgat.Meg/hallgat.
Lehetőségem lesz 5 alkalomra és még 5-el lehet megtoldani szükség esetén.
Felkínáltak a napokban egy konkrét állást,várnak,menjek.
Lakhelyemtől 1 órányira.azaz a státusztörvény egyazon szabályai ott is,itt is....Most nem lépek olyan könnyen mint pl 6 éve.....Mert akkor döntöttem,felmondtam,nevetve,és továbbálltam.ma ez sokkal nehezebb.
Itt vagyok egyedül 2 gyerekemmel.
Óriási dolog a döntés.
A jó döntés.
M ma is felvételi elbeszélgetésen volt az Egyetemen.....nagyon-nagyon szorítottam érte is.
/Eljön az idő mikor ő is költözni fog....legalábbis igény szintjén biztosan./
Mire hazaérek a munkából már zárt ajtók vannak,mert mindkét gyerek dolgozik.....
Csak jár az agyad....és töprengsz.
Csend van.
Ami most jó!
Jövő héten 32 gyerek van egy csoportra osztva.nem normális állapotok a munkahelyemen és még mindig az a látszat hogy minden a legnagyobb rendben van????????
És itt ülök egyedül a lakásban,még azt sem tudtam megteremteni magamnak,hogy Társam legyen a mindennapokban....
Programok ,ide-oda elugrások vannak,de nem hétköznapi cipőben,azok más napok.
A hétköznapi cipő...na azt...azt odaadnám valakinek járjon benne helyettem....
Emlékként megosztotta a Facebook velem.10 éve jöttünk haza a kórházból és hazahoztuk a Diabetest is.
És azóta is itt van velünk....
