A kolléganőm,aki maga egészségesnek mondja magát...holott falja a cukrot(nem számít mit eszik) és sózza az ételeket minden mennyiségben..és sajnos a gyerekeknek is adja és adja a nasikat...Mindenhez kenyeret eszik,mert az a meggyőződése ez így jó-természetesen felmondott.....-még nem tudom mi a valós ok:)-szakmai és egyéb is tartozik a sztorihoz.Tény egyedül fogom vezetni a csoportot,ahogy év elején is indult...És amiért írok róla:elmondta nekem őt nem érdekli,hogy a fiam cukros,beteg,a lényeg,hogy ő egészséges.Nem érdekli hányszor kelek fel éjjel(5.éjjel nem kevésszer néztem meg a holdat hajnalban)-ez az én magánügyem és pont.-mondja.
Ilyen ember a váltótársam.
A fiam gyógyíthatatlan beteg.
Azt hiszem intő jel,hogy nem jó emberek között dolgozom és váltanom kéne...
Az alváshiány súlyos és hamarosan bekövetkező változásokat idéz elő nálam...érzem már...
Mindig mindenki másnál nem fontos a diabeteses étel grammra számolt verziója-kivétel Anyukám💓-mindenki másnál nyaralásnál,bárhol,elég ha csak sacc/kb-ra van az étel a tányéron...és én vagyok az egyetlen akit minősít M is és P is mert csak pl MENZA étel kerül a tányérra,de az mindig grammra számolt és minden nap más.
Elgondolkoztam.
És belefáradtam...
Mérhetetlenül nem érdekel ki hogyan étkezik és nagyon nem fogok még utalni se erre....talán EGOizmusom érvényesítem és elkezdek magamra figyelni:)
A jóga az a terület ahol kiteljesedhetek ,és a gyerekeknek,akik önként jönnek hozzám sokat-sokat tudok adni.
Azért a tudatosság nem olyan haszontalan ám-ahogy én élek,tervezetten.Bizony az ad hoc dolgok könnyebbek,de következményekkel járnak majd.
Sushi a Sushi-bárból.
Valami gyönyörűek!
