Van egy határidőnaplóm havi lebontással,de még az évben max 2 hónapban írtam bele....egyszerűen se időm se energiám nincs erre.
Régebben mindig volt naplóm,benne a teendőkkel.Most olyan rohanás van,hogy csak na!
És közben 15 év eltelt.....2025-2010
Fogam még van.Hajam is.
De belül sokminden változott már!
Szabadságom alatt most minden időmet az érettségi segítsésére áldoztam.Tegnap 38 fok kint,bent 30 fok és tanultunk,utánanéztünk és egész nap tétetelzünk.
P ma elvileg érett nagy Hölgy lett!
Később.
Már az érettségi után folytatom:
Túl a nehezén,megkönnyebbülve hazaért P.Elmentünk ettünk egy jót az IKEÁBAN😊
Jön a nagybetűs ÉLET amit majd maga alakít ki olyanná amit elképzelt magának.
Közben én apróbb léleksímogató "eseményen" veszek részt.Elvileg L-m gyászidőszaka és az enyém is,Mert ezekből a gyászokból kijönni NEM LEHET!!!!
Apróbb csodákat meg lehet élni,időegységnyi boldogság adódik az Életben.De a gyász ott marad.Örökre.
Tegnap a ragyogó napsütésben kedvenc helyünkön sétáltunk egyet.
Bürokrata rendszerünk lehetővé teszi,hogy még fizetni is kell ezért fejenként 1000 ft-ot,hogy ebben a parkban sétálhass😓
A Park gyönyörű,a kávé finom.
Egy szemnek is kápráztató esküvőbe is csöppentünk ott,hát,vannak társadalmi különbözőségek annyi bizonyos.
Aztán este a Cicust nézve szélesen mosolyogtam mikor a RAJZFILM-re kapcsolva el sem veszi a tekintetét....
És megnézed a fotókat este és azt mondod.apró örömökből kell a sok...és békésen készülsz az esti lefekvésedre.
Reggel szembesülsz a valósággal és libabőrös leszel,mert látod megcsillanni a reményt,hátha jobb lehet,talán sikerülhet még.....
Jártam Lacim Anyukájának az otthonában,ahol még 2 és fél hónapja mi szedtük össze a kórházba szánt dolgokat,személyes holmikat.....Más érzés volt akkor,mint...
Most megállt bennem valami és csak nyelem a fájdalmat,összeszorítom a könnycsatornámat,hogy nem,nem sírhatsz már.
Minden mozdulatlan ott,a tárgyak már várnak arra hová,kihez kerülnek.Én is elhoztam valamit,egy EMLÉKET,kapaszkodót még a múltból.
És megpróbálok ép eszű maradni és valamit összehozni a jelenembe,ami a jövő fele kacsint....Apró örömöket keresek és megpróbálom a lehetetlent.
Több kiborulásom volt az utóbbi időben,ami....hát nem véletlen.
Nővérem nincs túl jól,egyszerűen a 220 km probléma,hogy hogyan tudom segíteni.Meg ő szeret egyedül lenni de közben óriási dolog lenne,ha a napi feladatoknál ott tudnék segíteni neki.Szállodába menjek?
Tanakodom magammal.
Ha előre itthon megfőzök,bedobozolok ...az út maga csak 3 óra busszal és a járulékos út még 1 óra,azaz 4 órán át húznám-vonnám az ételt a 35 fokban.
Ha én beteg leszek a Jó Istent fogom megkérni,hogy gondoskodjon rólam kb erre lesz lehetőségem.Se rokon,se közeli hozzátartozó....és a távolság....
Várom a TÉR-feladatokért a pontjaimat és lehet nem leszek felhőtlenül boldog,hisz a rendszer már meghatározta:"nem lehetsz a jó tartományban mert akkor fizetnünk kell neked...."De attól még várhatom a pontjaimat😉
