Eltelt fél év és már eljött az idő a bútorok eladományozására.
Sok emlék feljött.Ez a diab-társas is ott volt a holmik között elpakolva,szépen,vigyázva rá....
Nem ma volt.12 éve....
Összeszorult a szívem,egyrészt a társas miatt,hogy hűha mikre voltam képes....És a másik:fránya diab!
Aztán este megkerestem az ehhez az időszakhoz tartozó képeket és azért van élmény bőven.
És ennyi minden történés vezet oda,hogy helyt tud állni egy gyerek az életben ha kirepül.
És már nincs szüksége a családi otthon szobájára....
Párnacsata a házban lakó gyerekekkel.
Dunai csónakázás.
Mindenhol-is-mozgás....
Még én is Konyhatündér voltam,naponta főztem.Ma már nem....
És a megkezdett szabadságomat most így élem meg.Tegnap készítettem el az önértékelésem tucatnyi oldalon keresztül.....Azaz dolgoztam.És az OviKrétával is....
Megteremtve volt a kényelem....bár nem luxus egy panelban,de megvolt!!!
És megannyi kórházat megjártunk ez idő alatt....
Cukik voltak,mert kedvelték az általam kitalált dolgokat.
Néha kikölcsönözték őket és akkor volt az igazi lazulás Anya nélkül.
És mellette minden élmény ami csak jöhetett....
Mindig tevékenykedett M,és azóta is mindig valamin töpreng az előrehaladás érdekében./Utolsó vizsga a nyáron az egyetemen és jöhet a picit felsóhajtás/
Mert kellett és nagyon jó volt ez akkor és beépül-hiszem!
Azóta igazi Cicánk lett.A sok álmodozás valóság lett.
Kölcsön kutya is jó volt mindig.
És a mozgás....
A kísérletek,tapasztalások...
Élmények a barátokkal.
Télen sem unatkoztunk.
Nyáron se...
És a mai gyerekek mit csinálnak?
Otthon ülnek és gépeznek és telefonoznak.
Akkora elégtétel nekem,hogy fotóztam és annyi,de annyi mindent csináltunk....
Jó,hogy így történt akkor.
És hát a diabetes is vendégként kísér/t/ mindig,de ezzel nem sok mindent tudtunk tenni:csak kihozni belőle a maximumot!
És ez egy diab társas kapcsán jutott most eszembe,ami ott van becsomagolva emlékként a fiam holmijai között.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése