.Pontosan.Csak ennyire.
Elég is.
Megtörtem.
A történések hatása alatt vagyok.
Minden nehéz.
A munkahelyemen átnéznek rajtam inkább kikerülnek,hogy ne kelljen velem semmiről beszélni,mert igen...ez nem könnyű....
Amíg nem a saját bőrén érzi valaki a tragédia súlyát addig nem érdekli,Közömbös.
Elfogadom.
Ez lett a világ.
Átlépni a másikon,átnézni rajta...
Ám legyen így...
A saját bőrön tapasztalás sajnos nincs oly messze.
Ma én ,holnap Te...
Bankban is voltam,és újra felszakadtak a sebek,azt hittem meg tudom csinálni és....még nem.A biztonsági őr nagyon emberi volt,pár szót váltott velem miután kiléptem a bankból és kitartást kívánt....
Pakol az élet rám,csak pakol...
Anyukám ennyi idős volt mikor meghalt az én Apukám.És most érzem át súlyát,hogy mit élt át akkor.
Volt 2 nagykorú gyereke akik épp felnőttek még és én 3.hónapos terhes voltam a Fiammal....
Igen terhes voltam mikor eltemettem Aput.
Aztán most nekem van itt 2 gyerek akik közül az egyik még kiskorú és csináljam...végleg egyedül...
Kilátástalan minden....nagyjából nem tervezhető az életünk és igazán nem is lényeges cukorral vagy anélkül éljük.
Nem lényeges!
Én csak azt fogom részemről hirdetni,hogy szeressük a másik embert és ha bármilyen baj éri,segítsünk rajta,legalábbis ne nézzünk át felette!
A diabetest illetve:nagyon nem érdekel kedves diabetes vagy-e vagy sem....
Jön velünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése