Sokminden kavarog bennem.
Valahogy olyan ez mint ebben a télben várni a tavaszt,ami nagyon nem akar eljönni..
Vannak apróbb napsugarak,de nem elég ahhoz,hogy megmelengesse az ember lelkét.
Ez a világ....
Kegyetlen.
A napsugarat várom,a reményt,a fényt,a meleget....
És ha átfordítom: a világ zajában várom a csendet.
Nem akarok rossz képet festeni...szeretem az új lakást ahová költöztünk,most is meleg lakásban írok,gyönyörű zenét hallgatok közben,tele a pocakom finomságokkal és amúgy még majdnem egészséges is vagyok,ami nagyon nagyon jó!
És itt jön a de.....
A világ olyan hideg,merev,és pénz orientált,csak addig létezel míg fogyasztói társadalomban fogyasztasz....és termelsz.
Kiborulok a sok gondolkodni nem akarótól és az emberi egyszerűségtől ami körbevesz olykor és még szépen fejeztem ki magam.Sajnos nem tudom pedagógusként kamatoztatni azt ami bennem van,napi szinten leintenek,engedd el.....Már arra ösztönöznek,hogy sodródj,ne foglalkozz az emberi érzésekkel,csak az önös érdekeim vezéreljenek...Hát ez nagyon nehéz olyan embernek,aki szinte csupa érzelmekből áll,és még magamat teszem ki,idegrendszeremet ennek az egésznek.
Remélem tényleg eljön a napfényes tavasz,és némi reményt megcsillogtat,mert egyelőre elkeserítőnek látom a jövő nemzedék-pár emberpalánta- sorsát,akik némileg az én szárnyaim alatt nevelődnek ki.
Nálunk ilyen volt egy születésnap,lányom éppen olvasni tudott már.....Úgyhogy tényleg magas a léc,de miért nem lehetne magasra tett mércével élni az életet????Csakis magas mércével lehet-szerintem.
Az élet attól szép,hogy megtöltheted mindazzal ami megadatik neked ezen a Földön.A Mindenséggel💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése