Ma voltam egy bevásárló központban.Csillog-villog.Mindenki mormolja a keresztneveket...neki ezt,neki azt....csak szeretni elfelejtünk a nagy tárgyiasodásban.
Én az óvodában még csodákat élek meg,van rácsodálkozás van elhitt történet,mesevilág....szőnyeg alatt levelet találtunk,a Télapó írta,válaszul a mi levelünkre,amit rajzoltunk Neki....:)Így kerek a történet.
Sajnos a pénz világában nem lényeges már a szeretet kapása,és bizony itthon is vívok a sajátjaimmal...picit félek a karácsonytól.Én még egyedül vagyok,a gyerekek meg már kinőttek a csengettyűs ünneplésből.Digitális karácsony elé nézünk,wifi kapcsolattal.-de kihozzuk a legjobbakat!!
A vércukor tekintetében nem gondolkoztam még.Szerintem finomat fogunk enni és számoljuk a ch-t,ennyit tehetünk a diabetesért...Nem fogom e köré építeni a karácsonyt:)
-és mást sem.Éjjel mikor keltem M-hoz a 22 órás korrekció miatt már nincs bennem düh vagy már megint nem alszom érzés.Egyszerűen rutin van bennem,hogy kell.És imádom hallani a szuszogását.Jó nézni,hogy ő alszik és én segíthetek.Betakarom és mezítlábasan visszaosonok a sötétben az ágyamba...
Jön az ádventi zsákocska nyitogatás időszaka.Nálunk a páros napok P-é,a páratlan napok M-é....és egy db diabetikus apró cukor van mindegyik zsákocskában.És a szaloncukrok is elzárt szekrényben nálunk:)Egyelőre.Cukros is és diabetikus doboz is....Ha nem látható nem fogod megkívánni,csak ha eszedbejut-az meg nem olyan gyakori:)Így a jó vércukor esélyesebb:)Sweetmami tanácsára.
Nem ér annyit egy szaloncukor,hogy rizikózzunk:)
Jó vércukrot mindenkinek!