Azt hiszem megy minden..úgy..ahogy....
Csukott szemmel odatalálok éjjel-hajnalban M ágyához,mérni fél kómásan is tudok.
Főzés???Nem tudok nem számolva főzni!!!:))
A blog is átalakult...sok diabos vonatkozású és diabhoz közeli ember üzenete eljutott hozzánk ilyen vagy olyan formában...Egyedül maradtam ebben a témában,megpróbáltam ösztönösen viselkedni adott szituációban.Nem kérdezek,nem hisztériázok,csak írom az életünket..Igazán nem példaértékű sokszor,de büszkén vállalom az életvezetés vonulatát is ebben,hogy semmi segítség nélkül itt tartunk.
Nincs kütyü M-on segítve az állandó vércukorérték kimutatását...Nincs ismerősünk kórházban.Nem favorizálok egyetlen orvost sem!Nem dicsőitek egyetlen gyógyszert sem.
Rájöttem:ez a betegség megtanít dönteni,élni,szeretni,gyűlölni,megmutatja mennyi az erő bennünk.
Nincsenek alternatívák:tenni kell amit ránkosztottak.
S hogy ezt hogyan tesszük??
Ez múlik rajtunk!
Aki olvas tudja hogy élünk,és nem biztos,hogy nem életszagú!:)))))
Büszke vagyok M-ra és P-ra is,hogy ezt így éljük meg és Ők tettek engem olyan értékes emberré aki lettem!
Sok családban nincs őszinteség,nincs megbeszélnivaló,nincsenek szavak,érzések,Felfedeztük az élet azon területét amit át tudunk adni másoknak.Ez a képesség nem mindenkiben van benne....ezt nehéz néha megélni,hogy képesek vagyunk rá...M amit közvetít példaértékű,segítem továbbra is...mert szeretem!
