Anyatigris voltam:)-megint.
Persze a sweetmamis facebookos csoportban írtam már lesz folyt.köv,mert volt a reggeli dühöngésnek folytatása.Most éppen a kész recept bent,gondoltam én készen kell már lennie reggel 8 óta-és ugye műszakváltás is volt...-értelemszerűen.
De egyszerűen nem jutottam be a rendelőbe,ugyanis a kint várakozó szülők-oly kedvesen-nekemesetek,hogy jövök én ehhez itt várakoznak várjak én is,kb 15-en voltak még beteggel ott.
Illedelmes voltam nem tolakodtam,csak a receptért akartam volna belépni.
Perpatvar kerekedett.És már jött másik szülő is,hogy ugyan ő elé sem megyek be,ő is itt van már régóta.
Számoltam és kicsi szünet után ezt mondtam:"rendben van csak az inzulinért jöttem,a fiamnak kell,ugyanis cukorbeteg."Na erre lett döbbenet.
Ekkor már kint volt az asszisztensnő és...de nem vártam meg.Dühös voltam
Hazamentem,P velem volt:)-és letelefonáltam a rendelőbe,hogy én volnék a szülő aki be szeretne jutni a receptért-ha készen van reggel óta-és békességet szeretnék a váróban,ezt hogyan tudnám megteremteni?
Elnézést kért a szülők nevében is az asszisztens és a kopogást javasolta.
Mint elmondta:egy rendőr anyuka volt az egyik raplizó és egy másik okos aki őt követte.Szerintem őket minősíti ez a viselkedés,csak ennyit mondtam.
Hogy valaki rendőr vagy mi a manó itt nem számít.Egyetlen dolog számít egy gyerekrendelőben:a GYEREK!!!!
Addig amíg nem jár valaki a másik cipőjében nem tudja és nem is tudhatja mi a helyzet.Sajnos az élet visszaigazol,mert sajnos ez a pár szülő hamarosan érezni fogja a bőrén azt amit most nekem okoztak.Mert aki amit ad azt kapja vissza.Életbölcselet,de ez így van.
Inzulinszagos jó éjt Mindenkinek.