2 dolog miatt írok ma.Egyrészt mert lételemem,szeretek írni.Másrészt mert van miről.Ma elcsíptem egy beszélgetést a 2 gyerekem között.A költözés volt a fő gondolatmenetük....
És beszélgettünk.
Ugye majd 20 éves M....
Igazán már az egyetem mellett akár lakhatna kollégiumban vagy egy albérletben valakikkel vagy akár egy saját garzonban is....
Sóhaj.
Az élet másként osztja a lapokat.
Egyfelől a ch-számolt ételek miatt elég kényelmes itthon lakni.
Másfelől az anyagi jólétünk nem teszi lehetővé az élj külön-t....
Én 23 évesen már külön éltem....volt cél és vezetett út is oda!
Bízom benne,hogy hamarosan valamiféle megoldás születik...
És a cukorbetegséget magabiztosan el kell tudni látni....étkezés tekintetében is!!!
Sokat dolgozom.És egyedüli keresőként csak lehajtott fejjel járok-kelek....szinte reménytelennek látom,hogy valaha a gyerekeimnek egzisztenciát tudok nyújtani....De szeretem őket,töltöm őket....és ez erőt ad nekem/nekik,hogy legyen cél.
"Ha van cél,vezet oda út is!!!"
