Kedves blog olvasóim!
Picit eltűntem..picit magam vagyok....de szeretek írni és gépelni is fogok...mert szeretem kiírni magamból a dolgokat,a történéseket.És több visszajelzést kaptam a blogomat szeretik olvasni ki ezért,ki azért,így hát Nekik szól,akik olvasnak....Találtam egy nagyon aranyos családot a neten,akik azt játszották vacsoraidőben,hogy szállodában vannak.💓
Lekváros kenyerekkel,különféle ízben.A tálca gusztusos,a tányérok csodaszépek!!!És igen,így is lehet.Mintha-ott lennénk...Annyira édesen aranyos ötlet,hogy én is el fogom játszani valamelyik étkezésnél...Karantén idején sok a mintha....de majd egyszer újra visszaáll a kinti életünk és a valóság elénk tárul.Hiszem!Addigis játszunk sokat-sokat...és a diabos lekvárnál nincs jobb édesség....Anyukám készíti e legfinomabb diabos lekvárt....
Hihetetlen erős ember az Anyukám és szerintem ő a hős ebben a kesze-kusza orvoslásban,hogy tudatosan készül,reálisan és optimistán.
És mióta tudom a diagnózist én Érte tapsolok 20 ó 30-kor,mert megérdemli!
És azt tudom:a JÓ-kat nem lehet elfelejteni,szívünkben visszük tovább!🙏A lelkünk pedig visz tovább bennünket azon az úton amit a Jó-któl tanultunk.Mert a JÓ másolódik!
És akkor most lesz a pillanat,mikor szállodásat "játszom"és eszek egy isteni diab-lekváros kenyeret,az Anyukám által készített lekvárból!😉
