Csak egy picit,hogy sírjak /-és más is/
Szól a zene amit Anyunak lejátszik-most ebben a pillanatban is a Nővérem- ott Mellette/.
Nyugtat és Őt is,mert biztos vagyok benne hogy így is hallja.
Semmi életfunkcióval,erős lélekkel még itt a Földi Világunkban van az én Anyukám.
Ez a fotó egy nagyon szép EMLÉK.
A góré a háttérben már összerogyott,a Ház kertje ahol állunk már nem a mienk,eladás után új Tulajdonosokhoz került.
Mamikám az Otthonban,ahová holnap megyek L -val látogatni és viszek Neki friss ágyneműt és minden szükséges ezt-azt amit kell,és az elmaradhatatlan nasit.És egy adag szeretetet.Állapotához mérten beszélgetünk Vele és megint töltődünk Általa💝
A másik oldalamon Anyukám.
Már a mellrák diagnózis után vagyunk,a műtét után,az AJÁNDÉK-.ÉVEKBEN.🙏
A fotók rabságában élek és soha,de soha nem bánom meg,hogy itt-ott kattintgatok egy pár képet.
Most a szívem megszakad,de nagyon-nagyon kedves EMLÉK,és már mondhatom örök-emlék ez a fotó💖.
Több hete nem tudok kikeveredni a légúti betegségből,tüdőmig hatoló kínzó köhögés gyötör,asszociálok Anyukámmal,képtelen vagyok tehetetlenül nézni,hallani Róla,így pszichésen előidéztem magamnak is a "szenvedést"
Gyógyszerekkel enyhítem legalábbis ne legyen komolyabb a baj.
Az alvásom sem a régi,óránkénti megébredések és zakatol a fejem....
Ambivalens ez a január.
Szülinapok,ráadásul P 18 éves lesz,erre készülünk mert ez ugye egyszeri és megismételhetetlen.
A másik pedig Anyukám elvesztésére való készülés.
Azt mondják ez az időszak nem szól rólunk.
Szerintem igenis szól,mindkét oldal fontos,ki hogy éli meg a folyamatokat,mert az Ittmaradóknak helyt kell állni a következő években,azaz napokban és már percekben,nem beleőrülve,feladva az életet...
A telefonom ha megcsörren beleborzongok....
Pedig...
Az utolsó vékony fonal is elszakad egyszer....
