Ma még késő este mozdultam ki a lakásból amúgy bekuckózva élek,csak a legszükségesebb dolgok miatt megyek el otthonról.Jó volt picit a friss levegőn,nézni az életet....zajlik minden történik....
Ma Nővérem hívott,hogy volt a hospis orvos Anyunál és érthetetlennek tartja hogy még lélekkel mindig itt van Anyukám...mert a teste már feladta....és Ő tanácsolta,hogy jöjjön ki egy pap....így az utolsó kenetet is megkapta az Anyukám🙏.
Én elhatároztam:nem ülök már buszra....nem nézem meg,nem érintem meg.
Elengedem,elbúcsúztam ...
A szívem megszakad de így kell tennem.
Hazafele is azt mormoltam magamban miközben néztem a felhők vonulását a sötétben,hogy "Istenem,mennyire hiányzol nekem Anyukám...."
Igazságtalan életünk azon periódusa következik amit erősnek maradva lehet csak túlélni.
A gyerekeim bejöttek este a szobámba és beszélgettünk.Ők nem ennyire szoros kötelékkel mint én de....kívülről nézve is roppant szomorúak...Apukájuk elvesztése akkora törés volt az életükben,hogy nem sok más dolgot lehet még felmutatni nekik ami annyira fájna mint akkor az...
Beszélgettünk,és meghallgattak,ez nagyon jólesett.🙏
Az utolsó vékony fonal elszakad....valamikor....hamarosan....
Közben szerencsére van kellő mennyiségű Inzulin a hűtőben,közben szervezzük P szülinapját mert bizony Ő 18 éves lesz💝.nekem 13-án lesz a szülinapom....L-nak 02.05-én.Az élet történik körülöttünk....
