3 éve..Covid...
Kezdődik.
Sehova nem mehetsz.
Anyukámnak kiderül a rosszindulatú emlő daganata.
Kórház.Műtét.Egyedül.Covid van.Nem mehetsz vele.
Otthon készítettem neki egy szivárvány-ajtót.
Így segítettem Őt,hogy Vele vagyok...
Azóta eltelt 3 év...
Most még vettem egy buszjegyet.
Reggel korán indulok.
Főztem több napra Nővéremnek-ennyit segíthettem-
Megnézem Anyut.
Nővérem mondta Neki,hogy megyek,bár már annyi matrica csillapítja fájdalmát,hogy a karja tele van...
De még felfoghatta,hogy érkezem ,délelőtt érek oda,3 órás az út.
Hazafelére is megvettem a jegyem.
Elrendeztem a fejemben,nincs beleőrülés.
Megsimizem Anyut,adok neki egy nagy puszit majd délután..és a 3 órás hazaút elég lesz a sírásra....
Úgy éreztem mennem kell...
Itthon is rendben van minden ,kényszeres kitakarítás,egész nap tettem.vettem,hogy ne gondolkozzak....
3 napra megfőztem,ki tudja lesz-e erőm a napokban főzni...így előre "dolgoztam".
Hálát adok a JóIstennek,hogy szünet van és nem munkaidőben kell lekűzdenem az érzéseimet,valahogy mindig szeretettel vesz körül és most Anyut is az Ő kezébe adom majd át....vigyázzon rá!🙏
UI.:A diabetes háttérbe szorul,de gondolatban persze itt van velünk és hát így ünnepekkor nem csak gondolatban,mert tud meglepő számokat produkálni a mérőn!
A P laktóza is figyelmet kíván.
/A laktóz és cukormentes tejszínhab nem volt rossz választás,még finom is!/
