Az ovisom 3 napra befekszik a kórházba...megfigyelésre,cukor problémák miatt....A M-nak meséltem hogy hogyan alakul a sorsa...és ennyit mondott:"Anya, és ő nálad van?"-igen milyen érdekes az élet.Tudok vércukrot mérni,tudom az értékhatárokat,látom a tünetekről mi a teendő....legalábbis a hozzáértés megvan és a biztonság-ha szükséges.És egy esetleges diétában tudom ránézésre mi mennyi ch:)Nem egy utolsó dolog...De bízzunk a legjobbakban és nem lesz komoly baj,és az a jó,hogy hamar fény derül a dologra...ha mégis teendő van!💓Mert a diabetes egyszer csak ott van és nem mindegy melyik stádiumban kapunk róla tudomást,hogy....itt vagyok!!!
Részemről a támogatás megvan és minden tudásommal segítem őt!
Az itthoni diabetes ellátás pedig rutinszerű,hogy mondjam...P a nem szeretem édességeit simán átpasszolja M-nak a szekrényébe,M előszeretettel keresi P édességes dobozát,sőt képes kunyerálni is csokit,ezt-azt:)És van példa rá,hogy rájárunk M édesítős kekszére,vagy van,hogy P megette M vaniliás karikáját,mert finomnak találta...És én sem vetem meg az édesítős zab kekszet,amiben elvileg nincs is zab,de isteni finom kávé mellé....nálunk már tudatos csere-berélés megy,de következményekkel számolunk....Sokszor a szóbeli egymásraszólás is elég figyelmeztetés,hogy talán nem kéne ezt csinálni,mert néha vannak ebből kellemetlenségek:)))
Mindennek helye van,M és P külön része és az ételeket is fiús-lányos tányérral takarom le és így nincs keveredés ki kinek az ételét eszi.Minden dobozban cetli van pl mennyi ch vagy ezt ne edd meg légyszi holnapra szántam:)És ami még nem mellékes nekem is van egy dugi szekrényem-jelenleg üres-de el szoktam rejteni azokat az édességeket amit én szeretnék megenni szükség esetén...de....már tudják a gyerekek hol van....nincs titok....és nincs titokban nasizás....Persze cukor függvényében feloldom a zárlatot és van,hogy M onnan kap hipozásnál finom falatot...
Így szeretlek diabetes💓
