Nagyjából bírom a munkahelyi tartsd magad-hoz,de nagyon nehéz!
Itthon nekiálltam főzni.
Mondogattam magamban mit teszek a levesbe...."Ízvarázs"...na peregtek megint a könnycseppek le a földre...
Anyukám mindig nagyon finomra készítette az ételeket és az "Ízvarázs"szó különösen ŐT illette meg.
Nagyon szomorú vagyok,még mindig a varázskönyvre vágyom ami megmondja Hogyan lesz az élet Anyukám nélkül???
Itthon körbevesz 2 Nagykorú....igazán mindegyiknek van saját/os/ élete nem velem bíbelődnek hogy vagyok,miért úgy vagyok ahogy....
Ezért is beszélgetek magammal és sorolom fel mit csinálok,mit teszek bele az ételekbe,mi a következő fázis...stb.
Akár külön is költözhetnék senki nem venné észre...😥
