Tegnap M elmesélte külföldi kalandjait.
Egy pontra értünk és azt mondja na jó akkor elmesélem,de nem akartam elmondani...
Hát bizony olyan hipózás volt hogy már nem tudott gondolkodni.
És amikor nincs neted,van pénzed ugyan de nem tudod csak nagyjából hol vagy azt tudod még hogy étel kell,cukor az agynak és egy taxis keveredik eléd a semmiből és "vigyél a térre mert azt tudom még hol van"..és ott látsz egy mekit de kérni már alig tudsz a pultban....
Jujj
És megoldod még mert meg kell tenned magadért mert nagy a baj.
És a ch-k szívódnak de lassan.
És annyira regenerálódsz hogy lesz erőd felkelni és elmenni a Hotelbe.
De igazán csak ott térsz magadhoz.
Azta.
Ez a lélekjelenlét,ez az amikor tudod csak magadra számíthatsz.
Volt persze cukros minden nála-elfogyott-,víz szintén de olyan intenziv turistás életet tol M és iszonyú meleg,ugye hosszú naci a mecsetek miatt...minden összejátszott,hogy produkálhass egy durva hipót.
Istenem mikor ezt elmesélte....
Hajszál megint hogy nem lett baj.
Megfogadtam nem mehet egyedül turistáskodni.
/megjegyzem számtalanszor volt már egyedül a világban/
Aggódom nagyon.
Ez a fránya diab bárcsak ne lenne.
Ha lehetne egy kívánságom én ezt biztosan kérném a JóIstentől.
Most pedig irány a piac veszek egy csokor virágot és gyerekek Apukája sírjához megyek és Mohácsra Anyukám lakásába ugye az utolsó apróságokat elhozni hogy üres legyen a lakás.Ez is egy lelki megmérettetés ami hónapok óta zajlik és nincs olyan hely ahol ne lenne szerettem akinek a sírjára virágot vigyek....
