Nézd meg ezt a fotót...jópár éve készült.Még picik a gyerekeim.
Aznap nem voltam éppen toppon-emlékszem-mindigvoltvalami:)-és ránézek erre a képre....látom a boldog,vidám gyerekeimet.Csak egy parkba vittem őket,hogy ne legyen nyomasztó a napjuk mert nekem az....szendvicset csomagoltam és plédet vittünk....piknikeztünk egész nap....és:boldogok voltak a gyerekeim.nem ragasztottam rájuk a problémámat,a lehetőségük megvolt,hogy átvegyék a hangulatomat,de megteremtettem azt,hogy ennek esélye se legyen.
Na így élek most.
Fogalmam sincs mi van körülöttem,mit hogyan oldok meg,egyszerűen a környezetemnek lehetőség szerint nem adok esélyt,hogy átvegye tőlem.
Megoldom a dolgaimat így-úgy.Most kezdek szétcsúszni-ezt érzem is,de még mindig uralható az egész:)
Mindig csak lehetőség kell amivel vagy élsz vagy nem.
Az ovinkat átépítik,építkezési munkálatok lesznek,falbontás,átcuccolás,odacuccolás,visszacuccolás,zaj,piszok,por....és ami ezzel jár.Káosz.Portfólióm szept.17-én.Ígéretet kaptam hogy aznap nem lesznek zajjal járó munkálatok.Előtte és utána igen,de inkább az előtte az érdekes.
22 gyerekkel 4-5 és 6 évesekkel zajlik a minősítésem,akiből 6 gyereket még nem ismerek egyáltalán csak 10 napom lesz őket megismerni:)))
12 napom lesz felkészíteni őket a Covid időszak óta nem járó gyerekeket,hogy namármost tegyék úgy a dolgokat ahogy én szeretném,mert ez nekem kőkemény %-okért megy.Még a vattacukor csali bedobásával sem mennék semmire az az érzésem.
Úgy riadok fel az ágyból hajnalban hogy még nincs PPT-m....és álmomban óvodás csoportot vezetek végig egy Plázán minden üzlethelyiségbe belépve,mígnem egyszercsak elveszítem őket....Hát azt hiszem a lehetetlen küldetés most kezdődött el....megyek most és egy ch-számolt ételt megfőzök holnapra és P-nak valami olyat amit ehet és hajlandó megenni és magamnak is főzök a héten mert most így alakult....és máris csinálom a minősítésemhez a dolgokat,mert én vagyok rá,meg én....
Valaki esetleg egy ch-számolt ételt bevállal holnapra helyettem?Vagy inkább egy szakmai tervezetet megír helyettem,pár indikáció azért legyen benne mert ez a lényeges a Delegáltaknak,hogy minden benne legyen amit elvárnak,a szakma,a Nagy Könyv.
És én vagyok aki leírom ide a blogra ami a valóság...
Kár ez a kettősség a világban.
Nagy kár.
Ami kintről kirakat az belül lehet nem az.Pedig a felszín alatt lapulnak a legszebb és legizgibb dolgok!!!!
Ha lehet bontsd ki őket...én bontogatom.nem elég az amit látok!A kirakat egy hamis illúzió.
Ja azt elfelejtettem írni,hogy megcsinálom a lehetetlen küldetést!
Már kaptam az élettől ilyet:mikor M cukorbeteg lett.Meghaltam egy pillanatra...ez ahhoz képest egy piti megoldandó feladat lesz.
Éreztél már olyat,hogy meghasad a szíved???
Én éreztem.ott és akkor.
Amikor a diagnózist leírták papírra.Diabetes....
Mikor döntöttem a pillanatban hogy innentől kezdve egyedül nevelem a 4 és 9 éves gyerekemet,ott is meghaltam picit.
Mikor Apukám meghalt...és 3 hónapos terhes voltam.Picit meghaltam akkor is.
Mikor Anyu elmondta,hogy rákos.Meghaltam ott is...
A portfólió egy kötelező valami amit nem azért csinálsz mert neked olyan jó hanem mert nincs választásod.De egy picit meghalsz mert annyi teendővel jár és idővel,amennyi nincs is neked.Ezért hívom lehetetlen küldetésnek.
Egyetlen ember fog rajtam segíteni ebben a témában.Saját magam:)
Így most indul a stopper óra és a már meglévő tervek alapján jöjjön a tisztázás az eszközök gyártása és a PPT elkészítése,hogy ne erre riadjak hajnalban,hogy még nincs kész...Fogalmam sincs hogy kell csinálni mert még nem kellett az életben ilyen nekem,de meg kell csinálnom.Érted te ezt?
Apropó(másnak megírják)-én nekiállok és megírom.Nyugodt szívvel dőlök majd hátra és tudom mi van bennem.
Megcsinálom.
Brrrrr pffffffffff és utálom az egészet.Remélni tudom,hogy a cukor háztartásom nem zavarja meg ez a sokaság,mert ugye a stressz mindig bajokkal jár...
Üzenem neked:nem is látok jól a 12-es betűméret már kicsi nekem és nem látom jól...intenzíven romlott a szemem de most éppen kicsit drágának tartok egy új szemüveget....khm...és most elmondhatom,hogy vakon csinálom mindezt meg,pedig iszonyatos szemmunka vár most rám.És van,hogy nem látom a pici betűket...Ez van...
Nem tudom miért kapom az élettől.
De visszakanyarodok az első képre,nem szabad,hogy ez más kárára váljon és érzékelje ezt a káoszt ami engem körbevesz.
Megkezdem hát a lehetetlen küldetésem.
Te kapcsolj másik csatormára ez nem a legjobb buli...😉
