.Nem leszek hosszú...
Sokminden történt...
Egy élet pereg le előttem....
Tegnap reggel dolgozni mentem..hazajöttem...és felgyorsultak az események.
Dédimama 92.születésnapja,hatalmas öröm ez és nagyon boldogan hívtuk fel kis család,hogy boldog születésnapot kívánjunk Neki...de a szívünkben már nem volt őszinte az ünnep.....
Dédimama születésnapján már 21.éve meghalt az Apukám.Ambivalens érzések keveredtek bennem....
És hírt kaptunk a gyerekeim Apukájáról/OLTOTT!!!!/,hogy a már tudtuk róla "Covidos lettem"-eluralkodott és mentő vitte az intenzív osztályra....
Ezzel az érzéssel a vállamra kellett venni a munkahelyem Covidos gondját-baját,jelentési kötelezettséget,kiírásokat,tájékoztatást,Szülőket,Covidos érintetteket.És magam baját,mert nem vagyok oltva.Főnököm szerint táppénz.
Ma reggel ezzel indítottam.Táppénzre mentem.Az asszisztensnő ugyan kérdezte a kártyám minek van ha nem dolgozhatok védetten?Mondtam nekem ezt mondták így kell eljárnom.Mire vegyen fel táppénzre mik a tüneteim?Semmi tünetem nincs,egészséges vagyok-mondtam.
"Izomfájdalom jó lesz?"-kérdezte.
Mondtam "Igen,tökéletes".
Ilyen világot élünk mondvacsinált betegséget kreálnak egy egészséges embernek mert táppénzes karantén vár rá mert nem oltott.
Nem hagyott nyugodni a dolog.felhívtam a Népegészségügyet.
Sokadik ide-oda kapcsolásra-tényleg sokadik!!!!!!!!!!!Sikerült érdemi választ kapnom.
Természetesen mentesülök a kártyámmal a karantén alól,mert védett vagyok.
3 órát aludtam az éjjel....5%-nyi esélyt adtak az életben maradásra a gyerekek Apukájának állapottal feküdtem le és keltem,hogy csörög-e a telefon mert az orvos értesít minden esetben.Zombi lettem és e mellett még a káoszos munkahelyi nulla protokoll szerinti eljárás....
Igazán ezzel hogy számol el a Vezetőség hogy ekkora baklövést követett el?Megkülönböztetve táppénzre küldött mert nem vagyok oltott.Kérdeztem este a kártyámat hogy az???Nem ér semmit?
Nem válasszal nem tudtam nem táppénzt választani....
Ja és hogy mehettem volna dolgozni?????
Hagyjuk is.
Nincs perc,hogy ne a Covid villanna be az agyamba.
Itthon vagyok a gyerekekkel,ha már izomfájdalommal kiírtak táppénzre legalább a lelkemmel foglalkozom akkor....de nem vagyunk túl jól.
Amikor M-nal 3 hónapos terhes voltam meghalt az Apukám.mekkora ambivalencia!Pontosan 21 éve....és most pont ezen a napon ezt a hírt kapni...
Sírok és nem sírok váltakozik nálam.
Alig 24 órája még felvette nekem a telefont...a kórházból ahol pittyegtek a gépek-hallottam...és alig beszélt már....és a végszó:"kikapcsolom a telefont"-és onnantól csend van.
Várás....
Csodás dolog egy képzeletbeli bőröndbe pakolni és "csak a jó dolgokat visszük magunkkal"-írtam neki aztán....
Soha ne várj a holnapra!Amit ma szeretnél megtenni tedd meg!Ahogy te szeretnéd!
Mert nem tudod mit hoz a HOLNAP!!!!
