12 éve Anyukám pesti lakásában.../-itt M még nem volt cukorbeteg💝-/Akkor az van a kép alá írva.szellőztetünk.Mivel Anyu még akkor Hőgyészen élt./a lakás kiadó volt/
A megvétel a keresés,az ingatlanossal futkározás és megtekintések időpontra mind az én feladatom volt,az albérlőkkel némileg a kapcsolattartás aztán Anyu átvette,mert brutál Albérlők is voltak...ami megkívánta a Tulajdonos tekintélyét.
Azóta teltek az évek és már nincs meg ez a pesti lakás,2-3 éve eladásra került és Mohácson lett egy lakás véve 2 éve,ami most a hónapban eladásra kerül,kényszerűségből,mivel Anyu már nincs....
Nővérem ugyanúgy rendezte a lakást mint én itt Pesten akkor.Ő ugyanúgy pár percre lakik a lakáshoz mint akkor én 2 lépcsőháznyira.
Érdekes az élet.
Persze nekem nem kellett a bútorokkal foglalkoznom és ugye nem személyes tárgyakat kellett eladni,vagy adományozni és itt nem volt lelki teher nálam.
De az élet mindig változik.
Mindig.
És hoz történéseket az életben.
220 km BP-MOHÁCS.Autó nélkül nekem feladatadott minden egyes odaút.
Ezt is idetette nekem az élet ezt hogy oldom meg.
Szerencsére a Párom amikor csak lehetett levitt,hozott autóval,de ugye mástól függeni sem olyan jó.
Most mire tudtam volna menni-meglett az altatóorvos időpontom is-a Nővérem mindent kitakarított és elrendezett,eladott amit lehetett a lakásban,de legalább úgy van akkor ahogy Ő szeretné-és ez a tudat engem megnyugtat.
Jövő héten műtik a szemem így én emelni,fizikális munkát végezni nem tudok,így valóban most ebből a mohácsi házprojektből kimaradtam.
Az Ingatlanossal én tartom a kapcsolatot és nagyon ügyesnek gondolom és tudom nagyon gyors eladás elé nézünk💝.
És nem szabad tárgyakért eszementen ragaszkodni,nem éri meg-így a legemberibb és legjobb döntés ha hamar eladóvá válik Anyu lakása.
Én 3 éven belül 4 embert temettem el a közvetlen környezetmből.
Azt hiszem van mit dolgozni a szívemnek/lelkemnek/agyamnak....
Nem is más szemüvegén nézem ki mit érez ebben az esetben mert a gyász mindenki sajátja mindenki maga dolgozik vele.
Én nem adhatom át az érzéseimet ebben senkinek,de más sem adhat terhet ezzel a másiknak.
A gyász a sajátunk.
És ha már Ház.
Mami Háza-ami oly sok emléket őriz-sincs már,csak halála után marad némi pénz belőle,ami nem ér fel egyetlen ott töltött perccel sem!
Életünkben vannak szakaszok amik lezárulnak.
Ez most nagyon egy olyan szalasz az én életemben és talán most le is kell zárni és új fejezetet nyitni.
De leginkább új könyvben.Aminek a címe:MOST ÉLJ!
