Otthon lábadozom már.
Túl a műtéten.
Egyelőre :
itt tartok a látásommal.
itt tartok a látásommal.Sok izgalom és történés volt ebben a pár napban.
Az altatás számomra újdonság volt,még soha nem altattak el....
Iszonyatosan nyugtató és nagyon pihentető volt az utolsó légvétel éberen és az első légvételem közti időszak.
Nagyon örültem mikor kinyithattam a szemem a kötés lekerülése után és láttam.
Nagy megkönnyebbülést éreztem.
Hosszasan nem írom le mi történt,mert érzékeny a szemem a fényre és a monitor fénye sem olyan jóleső még...
Cuki szobatársakat kaptam,kemény-de csupaszív főnővért aki megölelt a műtétre sétálva mert látta hogy most...szóval kellett.
Mikor átadtam az ajándékot neki ő kért egy ölelést.Szóval így megy ez a Covidban!💓
Hogy csak kártyám van a betegség kapcsán az édes kevés.A köszönés kb így hangzik a kórház bármely területén:"Megkapta a két oltását???"Ez a jó napot kívánok akart lenni...
Sajnos itt tartunk.
Mivel altattak így beugrottam még valami alagsori helyiségbe egy PCR tesztre...ami alapos izzasztó volt abban a helyzetben ugyanis minden azon állt..
10 perc telt el jött az orvos:negatív.
Így kerülhettem csak fel az osztályra...
A műtét előtt felvételkor is egy rezidens orvos jött zavartan és a kártyámra hivatkozott....szóval volt aggodalom..mert az a fránya oltás nincs bennem.
Negatív teszttel még mindig nem voltam megtűrt.....
Aki nem volt beteg hírből sem tudja milyen a Covidtól csúszni-mászni ,hányni és lázban úszni de van oltása ő a jó a mai világban és a megtűrt.
A professzorig mentünk,és ő bólintott egy nagyot.
A jelen napon a táblázat azt mutatta nekik,hogy kártyája van és beteg volt PCR teszt meglétével műthető.
Szóval aztán csak ez után jöhetett a szemem miatti izgulás,de:nagyon jól vettem az akadályokat.
Persze szorult a WC ben a zár.Máris szóltam a szobatársaknak,hogy hát nem merek menni mert fóbiám,hogy beszorulok.Megnyugtattak hogy menjek csak majd ők kiszabadítanak,így ez is megoldódott,a zár szorult de nem maradtam bent egyszer sem.Csak egy kedves másik kórteremben lévő idős néni volt hát...szóval lekapcsolta a villanyt a fürdés közben nálam,mert éppen ő nem tudott bejutni a fürdőszobába...és nagyot is hallhatott mert csak hangos jelzésemre lett újra világos....
Szóval legalább történésekkel tele napok voltak!
És a műtétem is majdnem elmaradt.mert aznap ügyeletet ellátó kórház volt és az országból az összes acut esetet ők látták el...sokan voltak.
NEGYED 3 -kor kerültem fel a műtőbe de új team-et kellett az orvosnak létrehozni,mindez az orrom előtt zajlott,de összeverődött a csapat.Kedves volt velem mindenki!
Káoszt érzékelni lehetett,de ugyanennyi kedvesség is történt velem így összességében nagyon elégedett vagyok az ott töltött napokkal!
Most pedig teljesen kímélő napokat kell tartanom már itthon...Párom mellettem volt és jelesre vizsgázott figyelésből,őrködésből,segítésből.💓
Az orvossal ma beszéltem meg kontroll időpontot és szerinte nem kell a másik szememhez nyúlni!
Ez a mai nap jó híre de majd csütörtökön megvizsgál...
Most pedig pihenés jön!-és szemcseppentés.....hogy alvás is legyen..
A hátország ellátása is már tervezett és párhuzamosan az is fut:)
