Nagyjából így...
Ma 16 óráig voltak az ügyfélszolgálaton ahová ma tervezetten lennem kellett volna,15 óra után értem csak haza,így esélytelen volt az ügyfélszolgáatra jutás.
Más teendőt hoztam előbbre ...
Hogy haladjak.
A lábam olyannyira fáj már,hogy havonta el kell járjak pedíkűröshöz aki segít rajtam valamilyen formában.Sajnos azt mondja a cukorbetegek lába ilyen mint az enyém.De csak az egyik lábam.A másik egészséges és nem is fáj!
Megváltást érzek napokig mikor kezelésen voltam!
Aztán hetek és újra jön a fájdalom...
Bekértek pár hivatalos határozatot ,igazolást és remélem segély formájában megtámogatják a családunkat mert nagy gond lehet hamarosan....Kevés a pedagógus fizetés.Nagyon-nagyon kevés.Minden az egekben,néha tényleg nem tudom hogyan tovább...
A munkahelyemen ma programfelelősöket választottunk ki miért felel.Én nagyon nem tudok lelkesedni,ez ugyanis jövő kép.
Nekem olyanom nincs és hogyan tudnék részt venni bármiben amiben nem hiszek???
A téli fűtésünk,a villanyunk,az élelmezésünk és a következő a vízfogyasztásunk korlátozása lesz!
Óriási GOND VAN és sokan még elhiszik,hogy a programok ugyanúgy zajlanak majd mint eddig???????????
Ugyanúgy már biztos nem.
Pl a mi családunkban már nincs Apák napja.
Sok családban nincs.
Én mondom,hogy 2 gyerek anyjaként piszkosul-piszkosul nehéz Anyának és egyben Apának is lennem!Óriási megterhelés ez.
Egyedül én biztosíthatom a szülői kötelességeket.Anyagilag is és egyébként is.
Én mondom piszkosul nehéz ez!
Persze ezeket a sorokat sem tudom sírás nélkül megírni de ez mindennapos valamikor valahol kiadom magamból.Betárazva zsepiből és nagy ügy 3-4 mély levegó és rendezem soraimat és:
úgy teszek mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
Pedig.....
Nekem más már az életritmusom,a véleményem és a sorrendiség.
A HIT az ami kapaszkodó lehet és a legnagyob dolog a világon.
Látod az Égen a felhőket?
Vár egy másik világ.
Én ebben hiszek!
