Van pár ember....aki már nincs velünk....
Ma diabetes világnap...
Igazán sok-sok éve már,hogy velünk van.....
Szerencsére egyelőre kisebb teendőkkel járt és egy-egy extrémebb kórházi napba telt mire rendeződött a fránya cukor....
Holnap lesz 3 éve,hogy Apa telefonon hívott,hogy ráteszik a lélegeztetőre...azóta nem beszéltünk...és nem is fogunk már...mert nincs lehetőségünk rá.....Hétvégén a temetőben gyertyát gyújtunk és ennyit tudunk tenni....
Holnap lenne Dédimama születésnapja....
3 éve hívtuk Dédit a szülinapi köszöntő miatt telefonon.Mikor letettem a telefont hívott Apa/alig hangjával már a kórházból/....Ekkora kontraszt érzést életemben nem éltem még át....
Aztán a tavaly novemberi képkockák a szemem előtt...Anyunak már óriási fájdalmai voltak.....Hetente utaztam le Mohácsra.....
A Lányom kiskorú volt még,gyámügyi dologgal kavart be a pszichológus és nem hagyhattam el nélküle Budapestet és hát csak nem viszem P-át a nagy beteg Anyukámhoz,hát volt idegeskedés rendesen....
Rámnézel.
Jól vagyok.-ezt látod.
Rámnézel.
Megoldja a dolgait-ezt látod.
Rámnézel.
Nem adja fel-ezt látod.
Tudod mit nem látsz?
A lelkem.
Az nagyon fáj.....................................
