60 db stix-es dobozka.
A konyhaszekrény tetején van a kosár amibe M az üres vércukorméréshez használatos stix-eket dobálja.Igen,mint a kosárlabdában,és célbaérnek a magasban a dobozkák a kosárba.
Ez eddig a jó rész benne.
A nem jó rész benne,hogy én nem tudok áldozni a fiamnak arra,hogy szenzora lehessen.
Ugye 3 havonta jár neki 9 doboz stix és még negyed évente 3 doboz méltányossági alapon.Ezek mindegyike elhasználódik,mert bizony a sport miatt,alatt,előtt,után..mérni kell a vércukrot,hogy biztonság legyen.Amíg a sportorvost nem érdekli,hogy diabos a gyerek"haladjunk"alapon nem hallgatja meg,hát kénytelen az ember fia magára ügyelni,mert nem tehet mást.Tehát mér és mér és mér..amikor szükséges.
Szitalyukas ujjak,már érzéketlen ujjacskák a sok szúrástól.
4 éve napi szinten számtalanszor...
És akkor jön a net....mást sem olvasok milyen könnyű szenzorral az élet,milyen más,milyen nagy segítség.
Igen,de ez pénzbe kerül.Havonta,nem kevésbe.
Dolgozom,egyedül vagyok 2 gyerekkel,lakáshitelem van és a lakás rezsije is az enyém.Mind2 gyerek sportol.Na,melyiket adjam le,hogy vegyek szenzort?
Nem tudok szenzort venni.
Nagyon jó a monitorizált cukorbetegség.Tényleg könnyebb vele az élet és minden jól látszana a meccsek alatt is,hogy mikor éppen nem kéne a pályán lenni....vagy az éjjelek ugyebár....
De a szívem szakad meg.
Nem tudom megvenni a fiamnak.
Pedig megérdemelné.
Javított a jegyein,ugyanúgy sportol tovább,nem adja fel,nem mond le meccset!És nem nyafog a diab miatt,emelt fővel csinálja és fegyelmezett,mert ha éppen magas a cukra úgy ül ott a megterített asztal mellett,ahol gőzöl az étel-várja a 15 percet amit meg kell várnia szúrás után olyankor-hogy ámuldozok,hogy lehet ekkora önuralom,hogy előtte az étel,érzi,látja,de vár,mert kell....
Nem tudok szenzort venni.A szívem szakad meg.IPHONE telefonunk sincs....ami ugye azért hasznos lehet a szenzorhoz.
Hogy miért is lesz nagyon sok gyerek és felnőtt cukorbeteg?Akár 1-es,vagy 2-es tipusú?
Mert pénz van benne,üzlet.
Itt is jelentkezik.
A diabetes megmarad nekünk,stixes szúrásokkal,dobozokkal,és bizony még sokszor kosarat dobhat M a konyhaszekrény tetejére a kosárba,mert szenzora nem lehet...
Élvezte,mikor egyik nap megmérhette a cukromat,ő kérte.Nagy ritkán ellenőrzi az enyémet is.Evés utáni 6.8-as értékem volt,neki 4.8.Óriási boldogsága volt,hogy az Ő cukra rendben volt,az enyém nem éppen.
Anyai szívem is megszavazná M-nak a jobb életet a diabban,de korlátokba ütközök.
Mindenesetre nincs nyafogás!
Mi mindig viszonyítunk.Rosszabb is lehetne,és M tanított meg erre."Olyan jó,hogy egy kis táskában elfér minden ami a diabhoz kell és elláthatom magam"-És külön örül a Humalognak,hogy szabadabban ehet,nincs percrepontos időkorlát.
Azért jó,hogy van egy kosárnyi stixes dobozunk,mert M szenzora az.Hálásak lehetünk,hogy ez is megadatik és lehetőség nyílik a vércukormérésre.
Jó vércukrot mindenkinek!
