A temetés előtt íródik egy poszt és feltehetőleg utána,de ez utóbbit még nem tudom,az érzéseimmet nem tudom irányítani és ez lehet olyan lesz...
Ruhám kikészítve,cipőm lemosva,minden kellék előállt az indulásra.Zsepi a táskámban.
A gyerekeim valamikor későn értek haza én már aludtam,de ugye ők már nem olyan gyerekek tehát a maguk útját járják és csak remélem,hogy ugyanígy kész a ruhájuk mint az enyém.
Várom majd Lacit aki biztosítja a leutaztásunkat Tamásiba és ő is már fent van mert bizony ő még messziről autózik át hozzánk.
Aztán jön a kié a fürdőszoba című rész nálunk így reggel,így én már korán fent vagyok.
Reggelizem,beveszem a derekamra az erős fájdalomcsillapítót,mert pár napja leszakad.Azt hiszem sok a súly amit cipelek és oda koncentrálódik.
Fodrásznál voltam tegnap csak vasalja ki a hajam mert Anyu szerette volna ha csinos vagyok.
És ami még nálam fontos.
Anya vagyok.
2 éve én mondtam meg a gyerekeknek,hogy meghalt az Apukájuk.
Most én mondtam meg,hogy meghalt a Nagymamájuk.Tavaly nyáron is volt haláleset a családban...
Anyaként nekem más ez a temetés.
Nekem példát kell mutassak,hogy igen,meg lehet csinálni.Belső béke,higgadtság,és szeretet.A gyász belül van.bennünk.
Nem tartozik senkire,
Az én virágom nem a virágosnál vásárolt-ott is de az tárgyi,a virágomat azzal teszem le Anyunak,hogy ott vagyok.A lényemmel,a könnyemmel.
Belülről,egyszerűen.
Anyu is mindig talpra állt,pedig sokszor volt mélyponton.Én tőle tanultam,láttam gyerekkorom óta mintát.
Ha mindent nem is veszek át,de a tanult jó dolgokat igen,erősen,kitartóan felállva végigcsinálni.
Közben a reggeli habos kávémat iszom mert a gyógyszerre enni,inni kell valamit,még 10 órakor beveszek egyet és jól leszek.
A Gyerekeim ott állnak majd szorosan mellettem,a Párom,a szűkebb családom és sok-sok ember aki azért jön,hogy gyászoljon,vagy jól kibeszéljen-mert sajnos mentalitás ez utóbbi is,de belső békénkkel megteremthető,kizárható a külvilág.
Gyászfeldolgozó tanfolyamon sok-sok mindent átadott nekem Ildikó az ő tudásával,hitelességével amiért örökre hálás leszek NEKI!!!
Mert most és az ezt megelőző hetekben nem lettem volna ilyen erős mint most!
Önzetlenül,szeretettel és békével segített át engem a gyászom nehézségében amikor Anyu még éppen elmondta hogy beteg és amikor már menthetetlen volt ez idő alatt jártam a terápiára előző gyászaim miatt.Ott megéreztem nekem majd kell egy segítség és igen az UNIVERZUM tudta mikor kihez kell fordulnom.
És belül széttörtem,eltörtem,ragasztom össze magam minden egyes nap,van egy nagyon erős,mély síró kezdetem ami rövid ideig tart,de iszonyat mélyről jön,a szívemből.
A kék szemeim átmosom vele és kb ennyi ideig tart.Munkahelyen is,rövid idejű.A fodrász tegnap megkérdezte milyen alkalomból kell a vasalás.Mondtam neki:"Anyukám temetésére".Visszakérdezett.
Igen,mondtam neki,mert csinosnak kell lennem,ő így szerette volna!
A gyász benned van.
A gyászoddal egyedül te dolgozol.
Rajtad múlik milyen.
Rajtad múlik meddig tart.
Mindenkinél más.
Egyedi.
A kultúránk is meghatározó,ugyanis nincs gyász hagyományunk,mint pl Indiában.
A szívem kalapál,a derekam hasogat,az elmém pedig kezd átváltani tudatosra.Mert így akarom.
Én döntöm el ez a nap számomra milyen lesz.Szeretteim,Gyerekeim előtt,Párom előtt a mai nap olyan lesz amilyenné az Univerzumom formálja.
A telihold kísérte utamat éjjel,nagyon kesze-kusza álmokkal,végrendelet,űj testvéremre derült fény,és közös élményprogramon ültem,én,aki most egyáltalán nem szándékozik ilyenben részt venni.nem is egyezek a többi családtaggal ebben,de most valóban belülről,magamban szeretnék ezen a napon jelen lenni,nem vágyom a társasági nyüzsgésre.
Az út onnan is hosszú lesz még,és a 2 gyerekem megint ott velem ül majd egy autóban,ahogy Apukájuk temetése után...
Nem ilyen jövőt tervezetem nekik,sok nehézségük adódik már fiatal-gyerek-korban.
Petra vasárnap lesz nagykorú-ambivalencia,mint minden temetéskor.
Az élet ilyen,kiszámíthatatlan.
Éld hát úgy,hogy lehet ez az utolsó nap!
Anyukám:
ISTEN MELEG SZERETETE ÖLELJEN MAGÁHOZ!!!-
így indulok útra.
És én nem a szavak embere vagyok.Így indítok egy blogot,ahol Anyunak el fogom mesélni az élet nagy dolgait ami innentől történik,mert ez is egy út FELÉ,kimondani és elküldeni.
És ha nagyon akarod az UNIVERZUM továbbítja FELÉ-
Hiszek ebben,és itt folytatódik a mi kis életünk tovább,a szeretetfonallal.
És ez is lesz a blog címe:SZERETETFONAL.
És leírom neki a temetésen átélt érzéseimet és P nagykorú lett,a szülinapot és a TIK-TOK oldalról rendelt tortát és a más életünket amit NÉLKÜLE kell élnünk.
Mert nem hal meg valaki csak átalakul,csak továbbmegy...és a szívünkben bennünk él tovább!
Ölellek Anyukám!
UI:Csinos leszek,ahogy kérted!
