És miközben este sokáig írtam a Diabetes Junior lap Szerkesztőjének a blogról,afféle bemutatkozást,kavarogtak a fejemben a gondolatok.
Merthogy M nem volt kíméletes,és olyan kamaszosan nem ette meg a kiszámolt ebédet,és még megjegyzéssel is illette azt a dolgot,hogy őt nem értem meg-az Apa sem,mert éppen ő is részese volt ennek az incidensnek-,hogy ő bizony nem viszi a cuki-táskát magával és a karkötő az életmentő telefonszámokkal egy hülyeség,ő soha nem kért ilyet.
Nos.
Legyél jó szülő,higgadt,bölcs.
Ezek az írott szabályok pedig a diabetesben..akár kamasz vagy,vagy Picúr pár éves még:valamit nem felejthetsz el,valami mindig van és igen,van eszközigény,mindig,mindenkor.Ha a táska,akkor a táska,ha egy pumpa akkor egy pumpa.Ha egy tetoválás,hogy diabos vagy,akkor az a tetoválás az életed része.Ez az állapot megmarad.Nincs radír,nincs nem akarom dolog.
Hullámvölgy történt-nem először.
Kedves Szülők,akik még most uborkából faragtok a kenyér mellé kerekeket,hogy jobban csússzon a szénhidrát..nagyon nehéz időszak következik.A kamaszkor.A se nem önálló,de már önálló akarok lenni időszak.
-még jó,hogy van pár fülhallgató a lakásban,vagy egy sétára is magaddalviheted hallgató...
És a Szerkesztő Úr-ha tetszését elnyeri az írásos bemutatkozásom -még talán írhat is a Sweetmamiról az újságban.(Diabetes Junior)Mert bizony-ahogy a jelek is mutatják-lesz még téma a blogban ami kifejthető...
Amíg negatív érzések vannak,addig dolgozni kell azon,hogy pozitív irányba megváltoztassuk azokat,ez az örökös körforgás,amiért nem adhatjuk fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése