Amikor" jött"a M diabetese 11 éve azt hittem megőrülök.....de most hogy a P is kamasz és nincs az a könyv,szakember,orvos.....aki segíteni tud most rossz anya lettem.
Nem bírom tovább.
Olyan mértékű megsemmisülés ez,amivel még ritkán találkoztam életemben.
Minden követ megmozgattam és minden segítő szolgálatnál ajtóstól rontottam be a házba alapon kértem segítséget-mert sajnos a mentális problémákat nagyon-nagyon alá kell támasztani hogy ellátáshoz juss....
Mindezt mindenáron elkövettem és aránylag megvan az út de itthon én....ebbe beleőrültem.
Amikor van gyermeked,de nincs...hát....az érzés brutális.
Most hogy délutános is lehetek mert lett váltótársam-igaz nem olyan egyszerű volt ez sem mert pár napja még nem volt alattam talaj e téren sem-de most itthon felborult az élet,miért vagyok itthon ilyenkor,miért nem dolgozom-ezt kapom.2 évig soha nem voltam itthon 6 30 után.
Bizony most jelenlétemmel bezavarok az itthoni megszokott kamasz-kisfelnőtt-életbe.
M még éjjel jött haza a munkából ő alszik vagy 10 óráig,az ember lábujjhegyen jár,hogy pihenni tudjon.
/Én 10 -kor indulok dolgozni tehát eddig kéne itthon tevékenykednem/
Á,ez az őrület 60 nm-e.
Iszonyú nehéz ez,de legyen főzés is mert friss ebéd legyen,de közben ne zörögjek a takarítás mikor legyen így???
Átgondoltam,nem jutok semmire.Még kapok pszichológusi megsegítést,de....
Inkább feladnám ezt.
Nagyon fáradt vagyok ebbe.
Nagyon nem ez az iránymutatás volt a gyerekkorukban.
Bármennyire kűzdök nem vagyok képes egy normális családi életmódot kitalálni idehazára.
Várom itt is az Univerzum segítségét,mert kell,hogy adjon iránymutatást,különben nem lesz Sweetmami blog,ezt így nem lehet kibírni.
Úgyhogy nem feltétlen a diabetes miatt kell megőrülni,van még lejjebb!!!
