Igaz?
És akkor,ha indokolt.
Sok éjjelem rámegy...hogy minden rendben legyen.
Ma már a munkahelyemen bocsánat,de picit besokaltam.Éjjelezem,korai munkarendben vagyok és időben ott vagyok.Mégis engem ellenőriznek,hogy ott vagyok-e?Napok óta éjjelezem,őrzök,vigyázok,hallgatózom,nem vagyok éppen nyugodt.
Igen-igen a diab miatt..
Kritikus 2-es cukrok éjjel,hajnalban.
Megkérdezte M tőlem:"mi van akkor,ha nem jössz mérni és 2-es a cukrom éjjel??????"Várta rá a választ.
Várt.
Mert akarta tudni!
Visszakérdeztem":mi van akkor????????"-mindketten tudtuk mi rá a válasz.
Nem mondhatom egy 14 évesnek,hogy húzd fel az órát és mérj éjjel,mérj 3-kor!
Nekem kell.
Mi van akkor ha már nem vagyok rá képes?????
Jelenleg én sem vagyok jól....Kellene aludnom!
Nagyon hiányzik a pihenés!
A sport miatt elég szélsőséges minden,nehéz a kontroll.Nagyon pontról-pontra tudom mit csináltak az edzésen,kb mi mennyi vc-ot vihet le.Heti szinten a 4 edzés és a hétvégi meccsekkor éjjeli mérés,hajnali 3 -kor mérés.Ki bírja??????
Ha lenyugtázom este 23 óra körül-akkor van készen a lecke,22-kor ér haza edzésről-,hogy:"igen,mérek,nyugodtan pihenj"...néha nem tudom éjjel éppen miért kelek fel,3 kor nem tudom mi van,öltözni kezdek azt hiszem indulnom kell dolgozni.....
De leginkább az foglalkoztat:mi van akkor ha lezuhan a cukor éjjel,M alszik,nem mérek és a cukor ugye magától nem megy fel....az az alacsony aligha....reggel,reggel óvatos vagyok,első dolgom:hallgatózom:szuszog.És ekkor már jól indult a nap.
Ha szuszog,minden egyéb más csak mellékes lehet!
És jön az üzi ismerőstől:"hogy vagy?"-hát köszönöm:jól!
És amikor még próbára tesz az élet,a munkahelyem nem veszi figyelembe egyéni életminőségemet csak teszem szét a kezem:pontos vagyok,nem kések el a munkaidőmet tartva,a munkám elvégzem,sajátos igényeknek eleget téve:))))))-és mindemellett ezt mind humorral,viccel fűszerezve.
Az első kép az igazi én-képem.
Az a balettes párhuzam jó erre.A sebek nem látszódnak,ha jól csomagolod!!!!!
És már nem lepődöm meg ha a sütireceptes női csevegések helyett én mélyebb és összetettebb beszélgetésekre vágyom!
Tehát mi van akkor,ha M cukra éjjel kritikus állapotot ér el,M alszik(mivel ez már félkóma állapot) és nincs éjjeli és 3 órás mérés?????A Doktornőt kérdeztem:válasz:általában ezek a hipoglikémiás állapotok nem éjjel történnek"...maradjak meg ennél a válasznál??????Csak a Jóisten tud erre nekem választ adni,mert mástól nem remélhetek választ.
A lelkiismeretem az ami eldöntheti vagy alszom bele az éjszakába,vagy....mérek..és mérek....
És mondja valaki,hogy a cukorbetegség csak egy állapot?!Annak aki felnőtt és maga felelős magáért annak igen,lehet.de nekem szülőnek ez egy betegség,egy súlyos betegség,aminek soha nincs vége.
És lehetek pesszimista,lehetek kikiáltva gyengének,vagy nem jó anyának.
A terheket én cipelem.
Maximálisan megadva minden "luxust"ami ezzel a diabetessel párosulhat.
Valamiért rám osztotta az élet ezt a feladatot.
Ja igen:egyedül vagyok mindenre.
Talán kell/ene keresnem egy Társat/egy Segítséget/egy Lelki támaszt/egy Biztonságot.Ja:alapfeltétel lesz:tudjon vércukrot mérni!-éjjeli mérések besegítésekre:)))))Nos,várom a jelentkezőket aki erre a posztra esélyesnek látja magát:
:)
Kedves Sweetmami!
VálaszTörlésNemrég találtam a blogot és folyamatosan olvasom. Nálam (felnőtt létemre) három hónappal ezelőtt diagnosztizáltak 1-es típusú cukorbetegséget. Úgy látszik én lettem a ritka kivétel, mert általában kamaszkor előtt kiderül.
Minden tisztelem a családotoké, ahogyan együtt éltek ezzel a betegséggel. Nekem elég nehéz volt elfogadni, beletanulni és persze sokat bakizok is. Már én is értem, hogy csak abban bízhatok amit magamnak csinálok, mert volt már gondom párszor a rendelt ebédemmel (hogy mást ne mondjak: rosszul tüntették fel a szénhidráttartalmat, csak egy következő heti menüben szerepelt helyesen - és nem mindegy, hogy tízzel több vagy kevesebb).
Ez a bejegyzés, amihez most írok mélyen megérintett, mert valami hasonlót él át a párom is. Éjjel keltenie kell és retteg, hogy elalszik, mert nálam is elég gyakran előfordul az éjszakai hipo. Valahogy mélyebben alszom, van hogy sokáig kelteget (régebben rosszabb alvó voltam, éjjelente többször ébredtem). Megtanult inkább vércukrot mérni, hogy mindenképpen meglegyen az eredmény és megtanulta értelmezni is. Négy fölött hagy aludni. :)
A cukorbetegségem elfogadásában rengeteg segítséget kaptam az ilyen blogoktól meg a diabfórum oldalán. Persze a család és a barátok is segítenek, de igazán nem tudják ez milyen. Ismerősök gyakran kérdezik: és mikor fogsz meggyógyulni? Néha a sírás kerülgetett, mikor kimondtam hogy soha....
Szóval: köszönet és kitartás! :)
Nagyon-nagyon köszönöm az írást!!!Amíg mások alszanak mi sweet-álmot dédelgetünk és tudjuk,minden nap egy ajándék!!!Élj úgy,hogy minden nap ajándék legyen!Bármikor,bármiben szívesen hallgatóság leszek,örökké a diabosok szolgálatában!Mert én adok erőt..de az igazság az,nekem ezek a bejegyzések itt másoktól adnak sok-sok erőt!És ez ettől működik!!Egy egyensúly van,amire mindig törekednünk kell!!!!!!Sok-sok erőt és nagyon jó éjjeli szuszogásokat kívánok!!!!!!Szeretettel:Sweetmami
Törlés