Igazán sok dolgot már nem szeretnék írni erről....egyszerűen hihetetlen,hogy már nem kell és nem is lehet a diabot kontrolálnom.M 3 napos egyetemi képzésen vett részt,reggel ment,éjjel jött haza.
Ennek vége volt de már összekészített bőrönd a Fiúkkal Zamárdiba...
Tulajdonképpen néha megkérdezhetem:"Mennyi a cukrod?"
Van,hogy hajnalban zörög,azaz hipoellátás...
És csak ennyi hangzik el"mára kell ebéd" vagy "mára nem kell ebéd".
Az édes hálás része marad nekem a diabos receptek amiket képtelenek jól felírni.Méltányossági alapon járó stix-et nem sikerült megint felírni jól(felhőbe írták),így hívtak az alapkezelőből,hogy próbáljak valamit odahatni mert ők így nem tudnak ellenjegyzett receptet küldeni nekem.Hát,éppen könyvtárban voltam ott nem lehet hangos szóval kifejezni magad így visszafogtam magam de már nagyon elegem van.Könyvtár után egyből mentem a háziorvoshoz és megtettem amit lehetett,kaptam receptet,de nem tudom jó lesz-e.(őket egyáltalán nem érdekli hányszor megyek,ők felírták és pont.)
És indultam a postára elsőbbségivel feladni mert hiába a nálam lévő határozat ha nincs ellenjegyzett recept.A hálás része a diabnak megmaradt nekem....
Egyébként a főzésben tudok részt venni...
És amennyire az ember fél az egésztől az évek alatti rutin és a napi ellátás meghozza ezt az eredményt,hogy a kis diabos fiúcskából felnőtt lesz és mindent maga intéz,gondoskodik...
Nem gondoltam volna...
Életjelet mindig kérek azért bárhol van,ami vagy megérkezik vagy nem....
Amit a diabetes tett,hogy nem főzök cukorral,Eritritolt veszek mindig.Az ételek ch tartalmát még magamnál is nézem:)
Általában nincs túlevés itthon és nálunk nem jellemző a repetázás.Azaz egy adag étel és pont.Ezt szeretem benne.
Kontrollt ad az életünkben.
És másnál is simán megjegyzek dolgokat mit hogyan lehetne az étkezésben-mert már tapasztaltam ezt-azt.Valamikor nagyon nem kedvező a javaslat,mert sokan nem szeretik feladni azt amit megszoktak.De az egészség érdekében végülis nem mondok rosszat és igazán mindenki eldönti mit fogad meg mások tanácsaiból.
És ami még fontos:a diabetes nem múlik el.
Attól mert nem egy Anya tartja a frontot e téren,még velünk van.
És megjegyzem:M a lehető legjobb tudása szerint bánik el a diabetesével.(Pennel,csak egyszerűen!!!)
Büszke vagyok rá!
P étkezése változatlan,vagy némi változás van talán,de még mindig nem hallottam tőle,hogy éhes lenne.
15-ére Heim Pálos beutalónk van és ezt már pár vizsgálat megelőzte.Tulajdonképpen szeretném kb úgy kezelni ezt a dolgot mint M esetében.Háttérből.Ez már az egyén,a ki,mit,hogyan akar csinálni az életében-ről szól.Itt nem az ebéd főzeléke vagy nem főzeléke fog megoldást hozni.
Úgyhogy most a M és a diab egy balatoni hűs sör mellett figyel😉
