MOST ÉLJ

12 éve Anyukám pesti lakásában.../-itt M még nem volt cukorbeteg💝-/

Akkor az van a kép alá írva.szellőztetünk.Mivel Anyu még akkor Hőgyészen élt./a lakás kiadó volt/

A megvétel a keresés,az ingatlanossal futkározás és megtekintések időpontra mind az én feladatom volt,az albérlőkkel némileg a kapcsolattartás aztán Anyu átvette,mert brutál Albérlők is voltak...ami megkívánta a Tulajdonos tekintélyét.

Azóta teltek az évek és már nincs meg ez a pesti lakás,2-3 éve eladásra került és Mohácson lett egy lakás véve 2 éve,ami most a hónapban eladásra kerül,kényszerűségből,mivel Anyu már nincs....

Nővérem ugyanúgy rendezte a lakást mint én itt Pesten akkor.Ő ugyanúgy pár percre lakik a lakáshoz mint akkor én 2 lépcsőháznyira.

Érdekes az élet.

Persze nekem nem kellett a bútorokkal foglalkoznom és ugye nem személyes tárgyakat kellett eladni,vagy adományozni és itt nem volt lelki teher nálam.

De az élet mindig változik.

Mindig.

És hoz történéseket az életben.

220 km BP-MOHÁCS.Autó nélkül nekem feladatadott minden egyes odaút.

Ezt is idetette nekem az élet ezt hogy oldom meg.

Szerencsére a Párom amikor csak lehetett levitt,hozott autóval,de ugye mástól függeni sem olyan jó.

Most mire tudtam volna menni-meglett az altatóorvos időpontom is-a Nővérem mindent kitakarított és elrendezett,eladott amit lehetett  a lakásban,de legalább úgy van akkor ahogy Ő szeretné-és ez a tudat engem megnyugtat.

Jövő héten műtik a szemem így én emelni,fizikális munkát végezni nem tudok,így valóban most ebből a mohácsi házprojektből kimaradtam.

Az Ingatlanossal én tartom a kapcsolatot és nagyon ügyesnek gondolom és tudom nagyon gyors eladás elé nézünk💝.

És nem szabad tárgyakért eszementen ragaszkodni,nem éri meg-így a legemberibb és legjobb döntés ha hamar eladóvá válik Anyu lakása.

Én 3 éven belül 4 embert temettem el a közvetlen környezetmből.

Azt hiszem van mit dolgozni a szívemnek/lelkemnek/agyamnak....

Nem is más szemüvegén nézem ki mit érez ebben az esetben mert a gyász mindenki sajátja mindenki maga dolgozik vele.

Én nem adhatom át az érzéseimet ebben senkinek,de más sem adhat terhet ezzel a másiknak.

A gyász a sajátunk.

És ha már Ház.

Mami Háza-ami oly sok emléket őriz-sincs már,csak halála után marad némi pénz belőle,ami nem ér fel egyetlen ott töltött perccel sem!

Életünkben vannak szakaszok amik lezárulnak.

Ez most nagyon egy olyan szalasz az én életemben és talán most le is kell zárni és új fejezetet nyitni.

De leginkább új könyvben.Aminek a címe:MOST ÉLJ!

 

Napimozgás

.

A pedikűrösnél megint nem kis fájdalommal,de elvégezte mindkét lábam rendbetételét.

Mindig a rosszabbik lábammal kezd,így előbb túl leszek a nehezén.

Azt beszéltük ha nem javul ez a fájdalom orvos kell.2 éve járok gyógypedikűrre.

Már ugye többször nekifutottam a bőrgyógyásznak,a baleseti sebészetnek de egyelőre nincs eredmény,a sebészetről elhajtottak szó szerint.

Ha nem is találok orvost,magánt keresek mert talán ez a reménytelibb...egyelőre azért az anyagi megúszást akartam számomra kedvezőbbé tenni,mert ha magánba többször vissza kell menni azt én nem tudom kifizetni.

Vagy többször,2-3 hetente kell járnom a gyógypedikűrre.

Jó az ha rendezett a láb.

De a legjobb ha nem fáj.

Lehet a cukorbetegség küszöbén állok és ezért nem javul a lábam és fáj is.../?/

M-nak is mondtam-őt győzködni kell,hogy jelentkezzen be a lábával a gyógypedikűröshöz,szerintem nem árt az,és fél évente nem baj ha ránéz szakember olyannál aki már cukorbetegséggel él.

Állandóan fáradt vagyok.Igazán szabadságon vagyok semmi nem indokolja.Amikor dolgozom nem csodálom,hogy a napi gyerekzaj és egyéb gyerekekkel és munkával járó dolgok  kifárasztanak,de most?Oltás.Ez az egyik opcióm,hogy már dolgozik bennem a jó kis Pfizer l-ll.

A másik a durva vashiány megint.

A harmadik,hogy így 50.évem felé lehet ez a normális?

Negyedik:Anyukám is valamilyen szinten narkolepsziás tüneteket produkált-még gyerekkoromból emlékszem,hogy ülve elaludt sok esetben nappal...Lehet örökletes is.Volt pár éve időpontom alváslaborba,ahová nem mentem el 2 éves várólista miatt,kb most kerülnék sorra...

Ötödik verzióm legyen az,hogy Csipkerózsika is hosszú éveket aludt,de egyszercsak...felébredt😊

Nem olyan vicces téma,mert nagyon nem jó érzés állandóan ébrentartani magam-nappal-de több vizet fogok inni,ez a terv és már a koffeines kávét lecseréltem mentes kávéra,és most elkezdem megint a rendszeres jógát,mozgást itthon-amíg szabin vagyok mindenképp-és időben alszom,relatív korán kelek magamtól,de az alvásidőm megvan órában.

És figyelem magam.

Orvosoktól lehetőleg távol szeretném tartani magam,nem tőlük várom ebben az esetben a javulást.

Az is biztos,hogy a levegőnk nem tiszta,a vízbe is tuti van valami ami nekünk nem annyira jó és az élelmiszerekről meg nem is beszélve.Igazán nem kell nagyon keresgélni az okokat,de ugye nem is akarok örök életet,csak egy normálisabb és éberebb nappalra vágyik az ember,és nem is törekszem az egészséges életmódra mert azt az én kasztom,az én fizetésem/osztva hárommal nem bírja el!!!!!!!!!

Mindkét gyerek elment edzőterembe,így én is öltözöm és az itthoni napimozgást megcsinálom nyugiban.Örülök a gyerekek kimozdulásának P   miatt nagyon-nagyon boldog vagyok és M cukorbetegségéhez egyenesen szükséges a mozgás!

Nekem pedig az ébrenlétekhez kell egy kis mozgás.