"Hagyj időt"

.

Pontosan.Csak ennyire.

Elég is.

Megtörtem.

A történések hatása alatt vagyok.

Minden nehéz.

A munkahelyemen átnéznek rajtam inkább kikerülnek,hogy ne kelljen velem semmiről beszélni,mert igen...ez nem könnyű....

Amíg nem a saját bőrén érzi valaki a tragédia súlyát addig nem érdekli,Közömbös.

Elfogadom.

Ez lett a világ.

Átlépni a másikon,átnézni rajta...

Ám legyen így...

A saját bőrön tapasztalás sajnos nincs oly messze.

Ma én ,holnap Te...

Bankban is voltam,és újra felszakadtak a sebek,azt hittem meg tudom csinálni és....még nem.A biztonsági őr nagyon emberi volt,pár szót váltott velem miután kiléptem a bankból és kitartást kívánt....

Pakol az élet rám,csak pakol...

Anyukám ennyi idős volt mikor meghalt az én Apukám.És most érzem át súlyát,hogy mit élt át akkor.

Volt 2 nagykorú gyereke akik épp felnőttek még és én 3.hónapos terhes voltam a Fiammal....

Igen terhes voltam mikor eltemettem Aput.

Aztán most nekem van itt 2 gyerek akik közül az egyik még kiskorú és csináljam...végleg egyedül...

Kilátástalan minden....nagyjából nem tervezhető az életünk és igazán nem is lényeges cukorral vagy anélkül éljük.

Nem lényeges!

Én csak azt fogom részemről hirdetni,hogy szeressük a másik embert és ha bármilyen baj éri,segítsünk rajta,legalábbis ne nézzünk át felette!

A diabetest illetve:nagyon nem érdekel kedves diabetes vagy-e vagy sem....

Jön velünk...

 

"Minden nap egy ajándék,masnival átkötve"

.

Nem verem nagy dobra hogy megkaptam-e vagy éppen mégsem.

Hogy miért nem?

Mert nem tartozik rád.

Egyedül rám tartozik és mindenkire magára,hogy mikor milyen döntést kénytelen meghozni a sorsa felől...

Elvehetnek tárgyat,lakást,hitet,bizalmat....de nem vehetik el a lelkem,a könnyem.

Milyen világot élünk???

Már nem is oly fontos a szénhidrátbevitel,már nem fontos mennyire veszel egészségesnek tűnő élelmiszert-mert azt nem itt Magyarországon kapod meg-hisz itt silány alapanyagból áll minden,hanem egy számít,hogy meglátod-e reggel a felkelő napot.

Minden nap egy ajándék!

Szoktam volt mondani:"masnival átkötve:)"

És megjegyzem:sejt szinten jól vagyok!!!!!!!!!!!!!

Ha eljön az idő és a fecskendő által megkapom a saját dózisomat onnantól kezdve elkezdődik valami,amit úgy fogok hívni:Lélelkvándorlás.

Csak a lelkem marad meg,a testem egészen más mivoltában elkezd dolgozni...

Figyelj olvasó!

Masni lesz a védjegyem.

Fontossá válik ,hogy mindent köss át masnival,mert csakis úgy hiteles🎀

 

Elengedés

Megtörtént.

Nem volt már előre út....

Láttam Élni,láttam meghalni.Nagyjából ennyi az utunk.

Még sokan nem értik,de a leglényegesebb ez a 2 pont az életünkben.A köztes az maga a Földi időutazásunk.

Ki így,ki úgy éli ezt meg.Valakinek hosszabb,valakinek egész kevés jut.

Érthetetlen,megfoghatatlan a halálhoz vezető út....és egyszer csak kezdesz  mindent megérteni.Mert megnyugvást nyersz,elmúlik a szorítás,már nem üvöltözöl,nem tombolsz belül....

Ez az elengedés...

Fáj már a szemed,nincs könnyed,torkodban nincs hang,vagy alig akar kijönni,csendben akarsz maradni...

És picit el is vonulsz a gondolatokkal,és újra könnyezel,újra szorít,újra üvöltözöl és tombolsz belül...

Hullámokban rád tör valami,ez az emlékek sokasága,a Földi utazásból...

És meglesz valahonnan az első pillanat mikor találkoztatok,és megvan az utolsó képkocka is.És megvan az utolsó hang is,a külvilágba...amit Én nyertem meg Tőle,még pár szóra,de felvette a telefonját azon a hétfő délutánon...

Ő a gyerekeim Apukája volt....

Aki 49 évével 2 csodálatos dolgot adott nekem az én Földi időutazásomra:2 Gyermeket.

A gépi lélegeztetés 10 napja alatt szeretet-buborékok szálltak a magasba,mert minden-minden egyes gondolattal szakadt meg a szívem,onnan árasztva mindazt amit érzek:ez a SZERETET.

Nézz hát az égre,meríts onnan Bátorságot,Hitet,s Erőt!

És mindig tekints az Ég felé mert  Isten mindig velünk van🙏

 

A Szeretet ereje

 Nincs éjjel.

Nincs nappal.

Csend van.

Várás van.

Csoda várás.

A percek hosszúak...

Meghasad a szív...nincsenek szavak...

Szomorúság van.

Megtörtség.

Fáradtság.

Érthetetlenség.

Nincs változás.Az állapot ....kritikus.

A Családunk amin a héten átment egy életre elég lenne...

Mindenki vigyázzon magára❤és másokra is❤!!!!

Mi az az erő ami mégis életben tart ebben a fájdalomba minket?

A szeretet!!!!

Hittel,reménnyel vagyunk és a sok könnyezés mossa ki fájdalmunkat!

Gondolatátvitel

.

A gondolatátvitel amibe kapaszkodtam.

Hiszek benne!

Felkelt egy új nap.

Nincs változás....

Annyi van hogy elkezdtem hinni a Csodában.

A gondolatátvitellel érezhetően energiát veszítek.

Valami működni kezdett.🙏

A környezetemért egy Emberért teszem mindezt.

Most nincs más teendő🙏

 

Időt kaptunk.........éljünk vele!

-

Ma leginkább olyan híreket kaptam ami egy hónapra is sok nemhogy a mai napra....és még nincs 17-18 óra között.A kórházi orvosok csak ekkor elérhetőek telefonon,más meg nem ad és nem adhat felvilágosítást.

Az ablakomból látom a kórházat....elvileg nem a térbeliség vagy anyagi vonzat az,hogy nem tudsz segíteni egy betegen,hanem a COVID....a nem mehetsz be,a hírzárlat és maga a betegség amit okoz,a sok fájdalmat,szenvedést...

Várni kell...idő...ketyeg....

.

Itthon kezd megbomlani a rend,mindenki a maga módján uralja vagy éppen nem uralja a helyzetet.....

Irtó nehéz.

És kavarognak a gondolatok,a jó emlékek,azaz az ÉLET maga...

Ma még van idő,amit kaptunk,tegyél bele olyan dolgokat amit szeretsz!

Szánj másra is időt!

Magadra is!!!

És menj,békülj ki azzal akivel  haragban vagy!

Ui.:Sajnos az időnk véges...ma még van,de holnap?

Az mindig kétséges!

Élj hát a MÁNAK!!!

 

24 óra alatt-"Tedd meg amit szeretnél még ma,ahogy te szeretnéd!!!Mert nem tudod mit hoz a HOLNAP!!!!"

.

Nem leszek hosszú...

Sokminden történt...

Egy élet pereg le előttem....

Tegnap reggel dolgozni mentem..hazajöttem...és felgyorsultak az események.

Dédimama 92.születésnapja,hatalmas öröm ez és nagyon boldogan hívtuk fel kis család,hogy boldog születésnapot kívánjunk Neki...de a szívünkben már nem volt őszinte az ünnep.....

Dédimama születésnapján már 21.éve meghalt az Apukám.Ambivalens érzések keveredtek bennem....

És hírt kaptunk a gyerekeim Apukájáról/OLTOTT!!!!/,hogy a már tudtuk róla "Covidos lettem"-eluralkodott és mentő vitte az intenzív osztályra....

Ezzel az érzéssel a vállamra kellett venni a munkahelyem Covidos gondját-baját,jelentési kötelezettséget,kiírásokat,tájékoztatást,Szülőket,Covidos érintetteket.És magam baját,mert nem vagyok oltva.Főnököm szerint táppénz.

Ma reggel ezzel indítottam.Táppénzre mentem.Az asszisztensnő ugyan kérdezte a kártyám minek van ha nem dolgozhatok védetten?Mondtam nekem ezt mondták így kell eljárnom.Mire vegyen fel táppénzre mik a tüneteim?Semmi tünetem nincs,egészséges vagyok-mondtam.

"Izomfájdalom jó lesz?"-kérdezte.

Mondtam "Igen,tökéletes".

Ilyen világot élünk mondvacsinált betegséget kreálnak egy egészséges embernek mert táppénzes karantén vár rá mert nem oltott.

Nem hagyott nyugodni a dolog.felhívtam a Népegészségügyet.

Sokadik ide-oda kapcsolásra-tényleg sokadik!!!!!!!!!!!Sikerült érdemi választ kapnom.

Természetesen mentesülök a kártyámmal a karantén alól,mert védett vagyok.

3 órát aludtam az éjjel....5%-nyi esélyt adtak az életben maradásra a gyerekek Apukájának állapottal feküdtem le és keltem,hogy csörög-e a telefon mert az orvos értesít minden esetben.Zombi lettem és e mellett még a káoszos munkahelyi nulla protokoll szerinti eljárás....

Igazán ezzel hogy számol el a Vezetőség hogy ekkora baklövést követett el?Megkülönböztetve táppénzre küldött mert nem vagyok oltott.Kérdeztem este a kártyámat hogy az???Nem ér semmit?

Nem válasszal nem tudtam nem táppénzt választani....

Ja és hogy mehettem volna dolgozni?????

Hagyjuk is.

Nincs perc,hogy ne a Covid villanna be az agyamba.

Itthon vagyok a gyerekekkel,ha már izomfájdalommal kiírtak táppénzre legalább a lelkemmel foglalkozom akkor....de nem vagyunk túl jól.

Amikor M-nal 3 hónapos terhes voltam meghalt az Apukám.mekkora ambivalencia!Pontosan 21 éve....és most pont ezen a napon ezt a hírt kapni...

Sírok és nem sírok váltakozik nálam.

Alig 24 órája még felvette nekem a telefont...a kórházból ahol pittyegtek a gépek-hallottam...és alig beszélt már....és a végszó:"kikapcsolom a telefont"-és onnantól csend van.

Várás....

Csodás dolog egy képzeletbeli bőröndbe pakolni és "csak a jó dolgokat visszük magunkkal"-írtam neki aztán....

Soha ne várj a holnapra!Amit ma szeretnél megtenni tedd meg!Ahogy te szeretnéd!

Mert nem tudod mit hoz a HOLNAP!!!!