Tényleg?

Belegondolni sem merek milyen is lenne pihenni a  nem éppen stresszmentes napok alatt,után,közben.

2 éve folyamatosan minden nap én viszek egy 20 fős gyerekcsoportot és e mellett minden gyerekhez tartozik jó esetben 2 szülő.Mivel van iker pár igy ennek megfelelően a szülők aránya de....

2 éve mindent azaz MINDENT nekem kell egy személyben,dönteni,tenni-venni,szervezni,megvenni hozzá,kiötletelni és szakmailag toppon lenni és felismerni és továbbküldeni és persze mosolyogva és mindezt úgy,hogy top formádat mutatod.

Senki nem kérdezte meg bírom -e ezt így?

A másik senki nem utal arra ez jövőre nem igy lesz mert pl munkahelyen belül ugye minden marad így azaz az a terv majd ugyanígy viszem a csoportot egy személyben.

Megkérdeztem magamtól:tényleg?

Ha ismersz tudod a választ.

Érzem,hogy rámegyek.

Ezt pedig nem hagyhatom hisz egy van belőlem.

És úgy néz ki együtt maradunk még a gyerekekkel tehát a továbbtanulás egyelőre még terv M-nál is és P is helyben tanul.

Szívesen költöznék erdő szélre távol a város zajától-értve a zajon a sok kesze-kusza ezt-azt amitől képtelen vagy jól élni,és mentálisan kapaszkodnék a zöld megnyugtató erejébe és mindemellé álmodok egy olyan munkahelyet ahol megbecsülnek,elismernek és kb meg is fizetnek,de ha már jobban fizetnek mint most azzal is kibékülök.

Van egy hely,Nem messze Pesttől,ahol mókusok keltenek...na ide vágyom,a Kavicsba.

Legyen neked is egy vágyad és legyen egy Kavicsod.

És te is tedd fel magadnak a kérdést ha van benned kétség:

TÉNYLEG?

(és tudd is rá a választ és cselekedj ennek megfelelően,

Mert Belőled csak egy van)