Aggódás

Ma kb így éreztem magam.

Ha az én nézőpontomból nézzük.

Mert mindenki másért aggódnom kell...

Talán Anyukám jövő héten bejut az onkológiára.Ami jó hír de...ott van az egy hét és a talán....

Ma telefon a lányomtól.

Én munkahelyen ő suliban.

Iszonyú görcsök,rosszullét.

Tudom hogy mennem kell de bábszínház kellős közepe....

Visszahívom.

Menjek érte mert nem jól van.

Tudom,hogy mennem kell érte de nem tudok mert 20 gyerekkel vagyok egyedül.

Várás jön.

Hív megint egyedül nem engedik haza csak ha valaki megy érte.

Ment az idő.

Megoldottam,mentem érte.

Ha nem megyek érte mentőt hívnak .....

Ez a protokoll.

Gyengélkedve lábon haza...gyógyszerek,ágynyugalom,pihenés,én vissza dolgozni....ilyenkor nincs méltányosság vagy empátia,vissza dolgozni és telefonkapcsolat.😓

Még értekezlet is amiről leléptem.

Írtam van sorrendiség.

Olyan játszórész tervezés a téma ami soha nem készül el,vagy a gyerekemmel lenni.-mérlegelsz és elindulsz haza.

Egyelőre az acut-ság elmúlt ,holnap orvosfelkeresés indul.

És a másik szálon aggódás Anyuért.....🙏-minden percben,minden pillanatban.