Pici város de sok ember...
Senkit nem ismerek és engem se ismer senki🙃
Előreengedek nénit aki megköszöni önzetlenségem.Napi jócselekedet🙂
Virágot veszek bolt előtt álló nénitől.Anyunak.
Örült neki🙏
Mindent bevetek egy-egy jobb periódusban mikor kevésbé fáj...
Sokmindenre ráébreszt és tanít ez az együttlét❤.
Pedikűröztem is.
Beszélgettünk.
Most éppen csendespihenő van...
Amíg kevésbé fáj addig csendes....
És a frontok se kedveznek!
Idő..Az idő múlik.
Anyu tegnap még nem engedte a Hospis Alapitványról való gondolatunkat Nővéremmel.
Ma picit nyomatékosan de elmondhattam milyen módon tudnának segíteni az Alapítvány orvosai,team munkában.
Most akkor Anyun a sor felhívhatjuk -e őket....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése