A napokban kaptam egy ismerőstől olyan picit nyafizós pár sort,hogy így-meg úgy nem jó ez az élet.
Gondolom tőlem várva segítséget,ötletet,praktikát,mivel tudva rólam túlélő üzemmódom is van:)
De rövid oda-vissza beszélgetésemből lejött:nem működhet.
Felajánlva a körülöttünk lévő szépet a természetet:Holdat(nem tud élni vele)
Felajánlva a zenét:nem igazán érinti meg
Felajánlva egy apró lehetőséget az élményre:lepasszolta
Így,hogy az ember a pici dolgokra építene,csak így lehetne haladni.Lassan,lépésről-lépésre.Örülni egy képnek,egy fotónak,egy zenének,egy természeti jelenségnek,az állatoknak-egy program az Állatkerben,egy oda nem illő dolog,kizökkenni a napi körforgásból.Ha te magad nem vagy hajlandó a picinek örülni és azzal megelégedve lépni,haladni tovább,nem várhatsz nagy dolgot...
Tervezni kell.Az életet is.Mita tervezem az életet-mivel a diabosság nagyon megkövetelte.....jobb,átláthatóbb lett az életem.Nagy önfegyelmet kíván és bizony van statikusság benne,az étkezések mindenképp az időhöz igazodva,de rendszert ad.Van mihez kötni dolgokat.Van kiindulás.Ezt hívják napirendnek.(a gyerekeknek meg pláne fontos egy napi keret....indul valami és van lezárása)
Nem lett társam,nem lett több pénzem,nem lett több lehetőségem és diabeteses maradt a fiam.Tehát a kiindulás megmaradt,de!:
Megtanultam élni a lehetőségeimmel és örülni a picinek is.
És bizony alapozom rendesen a sok pici örömöt,mert abból lesznek a nagyobb örömök.
Ki kell tűzni a célt:látni kell,tenni érte.Az előrehaladás csak így mehet végbe.
Van ember,aki azt mondta:"csak a decembert ne ismételjük meg-azaz velem-mert az nagyon rossz volt"..Igen,vannak periódusok amikor nehéz,alakulunk,de szerintem ott volt egy kiteljesedés még a lázadozásomból..és most februárban az az észrevétel amit ki is mondanak:"sokkal jobban vagy"Igen,sokkal jobban vagyok.Köszönve magamnak....tudatosságomnak és építem a rendszert magam körül.És örülök a pici dolgoknak is,nagyon.Pl:gyönyörűséges ma a Telihold!
Nem könnyű!!!
Kell keresni a saját utunkat:
Olvasok.Másokról..és segít!
Mosolygom.Mert segít.
Kitettem a belső táblámat..mert segít.
fotózom,mert engem boldoggá tesz...segít.
viccelődöm,mert segít.
és néha megiszom egy kávét:hogy akkor mindezekre ne kelljen koncentrálnom:
akkor van kimenőm:)
Diabetesre nézve:most megyek reggel fél 7 lesz 1 perc múlva,ébresztő a reggeli Inzulinadáshoz.Na ez a keret első lépcsőfoka.Szombatot írunk én már a kávén túl és illatosan megyek:ébresztőzni...tartva a napirendet:
merthogy minden nap fél 7-nél tovább nincs szundítás,soha!!!
Van,azaz kellett egy elfogadás e téren.
Áldás,hogy szeretem a rugalmasságot és a spontaneitást..Sokszor még a merev napirendben is kell alkalmazni ezeket.Döntéseket hozni ott és azonnal.
És bizony hallgatok motivációs videókat és bizony vannak relax zenéim.Leginkább a kávézós "kimenő"-imen.merthogy azt is hasznosan töltöm.
A munkámban a gyerekek azért átsegítenek,és az ötletességek...és a spontán jó dolgok ott is:
Valahol ez a túlélés.
És a diabetest túl kell élni.
A lelki oldala az ami engem igazán megvisel.
Egyedül megoldásokat keresni nem mindig felemelő.
De túlélhető.
Csak mosolyogni tudok,mikor a gyerekeket nem tudják lefektetni időben a szülők és nem éppen sikerül a következetesség pl saját ágyban alváshoz sem.Egyetlen dolog hiányzik ott:a cél,mit tűzök ki?Hogyan akarom ezt megvalósítani?Vannak-e rá eszközök és valóban mi a határidőm amire el szeretném érni..
Ha nincsenek meg ezek a lépések:nem fog történni semmi.
Kell,hogy tudjuk mit miért csinálunk.
Bizonyosan nekem nem véletlenül osztotta az élet ezt a feladatot:
megtanít,hogy ne azonnali sikereket várjak el,hanem építsem fel azt amit akarok és érjem el azt,lassan,átgondolva,stabil megvalósulást várva.
És egyetlen dolgot tartok magamban értékesnek.Valami birtokába jutottam ezáltal és tovább tudom vinni a gyerekeimben.
Látom a lassú,épülő célt...Messze még a végcél,de haladok.M olvassa a Hétpettyes könyvet,több hete nyaggattam már,most magától mondta 1-1 fejezetet olvasott belőle.
P napok óta nem eszi meg az édességet a dobozából,a ch-kkal kezd!!!
Nem adta még fel végleg P a suliban ért sérelmek miatt a közösségi életét...fordítottunk a dolgon:győzködöm,hogy a nem szeretett társait hívjuk el egy otthoni bulira és a többit bízza rám.meg kell lássák a P ban azt ami érték,és bizony csakis a jó példát előtérbe helyezve indulhat el a csibészben valami.Ha még csírája van,akkor elindítható egy folyamat az épülés felé..
Mert egy meghökkentő dolog felrázhatja az embert(gyereket pláne)
Ez is egy cél,és óvatosan elérhető...
M jár edzésre-focira,de óvatosan ez is kezelés(em)alatt.
A nem szó nagyon rossz perceket okozott....taktikát váltva:talán mehet majd ez az út...még bármerre dőlhet a mérleg nyelve.
A diabetes megváltoztatta az életünket.
Sweetmami sk.
Neki megvan,mindig mozog!
Ez én lennék???(...)
Sulis lehetőségeket kihasználva:)
