Amikor a virágok mesélnek csak...
Amikor csak az emlékek vannak...
Amikor nincs szó csak csend.
Amikor tudod rögtön mi éri meg az életben...
És mi az amire nem kell időt szánjál...
Ez a hely,ami része az életemnek...
A buszon ülve megyek vissza a civilizált életembe és picit élet-szagú világunkba robotolok tovább.
De egyre inkább érzem:
A csend,a megnyugvás...eljön és megszűnik a hajtás...
Csak emlékek lesznek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése