Az oviban cipőkötést tanítok.6 évesen ott ül előttem és most először próbálja bekötni a hurkot,a masninál még nem tartunk...Elgondolkozom....
Így is jó a mai gyerekeknek a cipő...elgondolkozom....És sajnos a szülői hozzáállás nem csak cipőkötés terén elmaradott..../nemtörődöm.
És a fogadó órán keresem a szavakat a túltáplált -obeses- gyerek szüleinek,hogy mit nem,vagy mit másképp,vagy miből kevesebbet.És mosolyog a szemembe a szülő:"de nézzek rá mekkora gyerek,hát éhes...."és még egyszer nekifutok.Semmi eredménnyel.És akkor feladom picit.
Nagyon szomorú vagyok.
Nem mondhattam el,hogy nem most de később baj lehet..a csúfolással fog kezdődni....aztán jönnek az egészségügyi bajok...
A védőnő megnyugtatta anyukát,hogy most nyúlni fog....És az agyam kapott egy bájng érzést.....amikor M 5 éves volt,én is felkerestem a védőnőt...mert M is obes volt....Pontosan ezt mondta nekem is a védőnő:"most nyúlik majd"-és ezzel el volt intézve.Tény,hogy nyúlott is és már most majdnem 2 méter,de ott és akkor kellett volna már sugallni nekem pl,hogy az étkezésnél nagyobb diétát tartson M,a teljes kiőrlésű dolgokat részesítsük előnyben(és így sem hiszem,hogy az 1-es tipusú diabetes nem lett volna masnival átkötött ajándék M-nak)....kellett volna....Az a baj,hogy az orvos,a védőnő könnyebb munkája érdekében nem vállalja fel az esetleges szövődményeket....megvárják,míg már konkrét "bajjal"megy oda valaki....és azt kezelni kezdik...
Én nem hallottam M 12 éves koráig a diabetes szót,még úgy sem,hogy anyuka a nagy súly miatt jobban kell figyelni,mediterrán diéta felé kéne hangolódni inkább...A prevenció lenne a lényeges az orvoslásban.
Amikor a patikában kiváltom az Inzulint mindig óriási a sor a gyógyszerekért....nem feltétlen tartom egészséges gyógyulásnak,ha mindenre apró bogyókat szedünk be...mert az egészségesebb ételekkel a mozgással váltjuk ki a magunk "gyógyszerét",minimalizálva a patika gyógyszereivel gyógyulást.
De,tegyen mindenki belátása szerint...
Az én gyerekeim is a saját utukat járják...A vitamin az asztalon,a gyümölcs mindig változatos a tálcán,de ........érintetlenül látom gyakran mindkettőt....És tudatosítani kell magamban,hogy mindenki maga felel a saját életéért,minden más csak egy lehetőség:)
Nálam ennyi a "szerelem"az életemben,mert minden mással foglalkozom,a gyerekek lelkével,más lelkével,súlyával és a legfontosabb kimarad(én)...ezen változtatnom kell.A saját súlyom kb 7 éve állandó,a lelkem nem mindig van rendben így tényleg nem a más súlya/lelke kell mérvadó legyen nekem.😊
