Olyan jó lenne...

Olyan jó lenne egy varázskönyv...

Kiolvasnám,hogy akkor most hogyan tovább Anyu nélkül???

Mert nagyon-nagyon hiányzik....

 

Óriáskönnycseppek peregtek a padlóra

A mai nap:

Benne van a képben.

Anyu "rázta a párnáit".Szép havazásra ébredtünk a temetkezés intézéshez.Tiszta,fehér hótakaró.

Na jó némi ónossal de azért hogy legyen valami izgi is ami eltér a mai naptól ...ne szomorkodjunk legyen dolog is pl olvasztani az autót.. 

Melegség...a bögre azaz a nap tartalma.Nővéremmel este óta nem hagytuk el egymást.Közös beszélgetés egy szobában alvás közös étkezés G isteni menüsorából amit köszönök🙏

A 3 fontos intéznivaló  elintéződött.Megoldódott.Ami kérdéses volt is helyére került.

Anyu imádta a kávét.A gőzölgő kávé a hidegben gyorsan kihül.Így szerette❤

A napfény mindig reményt csal az arcunkra.

Az egyszerűség a szépség legyen az a mottó ami vezérelhetett bennünket milyen legyen Anyukánk utolsó Búcsúnapja.

És annyira szívünk megtelt szeretettel mert a temetkezés lebonyolitó Személyzete tünemények voltak.Hőgyészi szál...valahol Földiek és ismerték az utcát az embereket a helyeket ....Hőgyész❤

Anyukánk Te tudtad hol kell intézni a temetésed.

Mamink gondnoksága is rendeződött🙏❤A Család ereje itt megmutatkozott.

A tamási temetkezés is messzemenőkig készséges volt.

Ami léleksimogató volt a napban:A Hospis Orvos felhívta a Nővéremet.Részvétet kívánt Neki.

Na ez emberségből,empátiából nemes cselekedet❤🙏

Aztán amit a végére hagyok.

Átmentünk A Lakásba....

Ahol Anyu már nem volt ott...

Ahol megállt az idő...

Ahol kerestem az Életet...

Ahol csend volt...

Ahol lepergett az életem...

Ahol nem volt fájdalom...szenvedés...

Ahol az üresség mellett ott volt a Szeretet.Ami nem múlt el❤🙏

Ahol megéreztem ténylegesen ,hogy egy hét múlva lesz a születésnapom..de 48 évesen lettem igazán felnőtt...nincsenek Szüleim

Köszönöm a Nővéremnek,hogy hallgattam Rá és megnéztem az üres ágyat...így tényszerű így látom be,hogy bekövetkezett.

Ott abban a pillanatban óriáskönnycseppek peregtek a padlóra...

Most még van intéznivaló kb 2 hét és meglesz a Temetés.

Aztán jön a csendesség.

Amire azt mondják "megy az élet tovább""az idő megoldja"...mondatok.

De tudjuk:Az élet folytonossága és az idő sem tudja a sebet meggyógyítani.

Jön a zseb kijelölés.Lelkemben nyitottam egy zsebet.Anyukám-zsebe.Csak az Övé.💝

Amikor lehetőségem van rá és pl ki kell nyitnom a zsebet ott lesz nekem.

Ilyen a szeretete ,figyelme és a sok-sok emlék🙏💝

És újra ülök a buszon...este van...hazafele tartok...holnap.munka...

De!

Szívemben kinyitom az Anyum-zsebét és most becsukom a szemem és alszom egyet még 3 órán át ...míg hazaérek...ha szerencsém van álmodok Vele🙏❤.

Minden utazás egyszer végetér.

 

Ami a mai naptól függ

Ma megfőztem mára és még előre 3 napra.Nem tudom hogy alakul a hét.

Pár óra és megvan a buszjegyem újra 220 km.Holnap vissza 220 km.

Tényleg tervezetten kell élnem mert nem tudhatom mit hoz a következő nap,óra,pillanat.Hogy magam előtt legyek egy picit,hogy ne késlekedjek mert azt behozni nagyon nehéz..

Nővéremmel holnap megyünk temetkezést intézni.

Ismeretlen terület.

Ismeretlen érzések.

Ismeretlen számok...amiket fogunk látni.

Érzelmek,tettek és megegyezések várnak ránk.Gondolkodjunk hasonlóképp.

Megváltozott az életünk.

Nincs Édesanyánk.

2 testvér.

2 élettér.

2 nézőpont.

2 irány...

A megoldásnak mégis olyannak KELL lenni,ami a következő életünkben is békével szolgál majd mindenki számára.🙏

A 220 km-t már sokszor megtettem az utóbbi hónapokban.

Ismerem minden fűszálát és már-már az évszakok színeit is egy-egy /vár/megye-határon.

Ad lehetőséget az utazás az elmében rendet tenni🙏

Ez vár rám ma is hamarosan.

 

"Átadtam" egy üzenetet

Ma nehéz,nagyon nehéz nap volt.

Nekem annyiban is,hogy mára volt betervezve Dédimama látogatása az Otthonba.

/Dédi nem tudhatja meg mi  történt Anyukámmal/

Igy nekem egészen mostanáig-estig-ma nagyon visszafogottnak "kellett "lennem,mert Dédimama állapota nem engedi meg,hogy tudjon Anyukám történéseiről.

Az Otthonban dolgozó Nővérek is megerősítettek,hogy Dédimama a 94 évével és állapotában jó gyógyszerbeállítással ne tudja meg a rossz hírt,nagyon nem lenne jó neki!

Így Nővéremmel egyeztettem a mai történéseket ami Anyukám utolsó pillanatairól szóltak....Ő ott állt helyt-és megjegyzem bátran ,és nagyon felnézek Rá,mert leasszisztálta a végprocedúrát.

L jött értem autóval és irány pár 100 km Dédimamához.

...átadni egy üzenetet amit nem szóban tehetsz meg csak egy érintéssel,simogatással,ottléttel...

Beszéltem a Nővérekkel mert ugye örökölt 4 unokatestvér egy Dédimamát és a mai nappal már Anyukám nem lehet a gyámja.

Úgyhogy most hétfőn máris neki kell állni,hogy ki legyen Dédimama gyámja?

Bizony az élet nem kegyelmez senkinek és bizony helyt KELL állni!

Vittem Maminak tiszta ágyneműt amit mindig együtt húzunk fel és örül mindig a nasinak és a zsepinek mindennek amit viszünk.De legjobban annak örül ha megyünk.💝

Nem sírtam ott,ha érintőlegesen kérdezte is Anyut akkor ügyesen eltereltem a gondolatait-Egyelőre még sikerült....-mert ugye október végén volt utoljára Anyukám Nála....

Reggel 50 zsepit telesírtam köhögőrohammal.

Most este pár zsepin vagyok túl és gyújtok egy gyertyát.

És Hőgyészen/Anyu hőgyészi lány és ott töltöttük szinte az egész gyerekkorunkat Mami házában/ keresztül kellett mennünk autóval..mert arrafele kell menni az Otthonba Dédimamához.

A kinézett éttermet felújítják és oda nem tudtunk menni enni délben.Tanakodtunk.És Hőgyészen nem sok hely van de a Pizzéria nyitva volt-írta a net.Hát menjünk oda.És ahogy beléptünk máris tudtam miért így hozta a sors.Pár éve mikor Dédinél voltunk egyik nap Anyuval akkor ide tértünk be enni.Ugyanoda ültünk le az asztalhoz.Azaz nagyon jó érzés volt,hogy ....a legjobban történhetett🙏

Holnap ülök a buszra és megyek Mohácsra.Nővéremnél alszom és hétfőn reggel együtt megyünk intézni a temetést.

Drága Anyukám,nagyon-nagyon szeretlek és már most hiányzol.

Holnap megint megrázod a párnáidat és hull majd a hó....💝

 

Megcsörrent hajnalban a telefon....

Az én csodálatos Anyukám eltávozott egy szebb Világba.

A Mi Nagyink.

Ma hajnalban örökre elszakadt az a vékony fonal ami a Földi Világunkba tartotta és elaludt.

Nagyon fogsz hiányozni Nagyi nekünk és tudom,hogy vigyázol majd rám/ránk!🙏

 

Ambivalens január

Csak egy picit,hogy sírjak /-és más is/

Szól a zene amit Anyunak  lejátszik-most ebben a pillanatban is a Nővérem- ott Mellette/.

Nyugtat és Őt is,mert biztos vagyok benne hogy így is hallja.

Semmi életfunkcióval,erős lélekkel még itt a Földi Világunkban van az én Anyukám.

Ez a fotó egy nagyon szép EMLÉK.

A góré a háttérben már összerogyott,a Ház kertje ahol állunk már nem a mienk,eladás után új Tulajdonosokhoz került.

Mamikám az Otthonban,ahová holnap megyek L -val látogatni és viszek Neki friss ágyneműt és minden szükséges ezt-azt amit kell,és az elmaradhatatlan nasit.És egy adag szeretetet.Állapotához mérten beszélgetünk Vele és megint töltődünk Általa💝

A másik oldalamon Anyukám.

Már a mellrák diagnózis után vagyunk,a műtét után,az AJÁNDÉK-.ÉVEKBEN.🙏

A fotók rabságában élek és soha,de soha nem bánom meg,hogy itt-ott kattintgatok egy pár képet.

Most a szívem megszakad,de nagyon-nagyon kedves EMLÉK,és már mondhatom örök-emlék ez a fotó💖.

Több hete nem tudok kikeveredni a légúti betegségből,tüdőmig hatoló kínzó köhögés gyötör,asszociálok Anyukámmal,képtelen vagyok tehetetlenül nézni,hallani Róla,így pszichésen előidéztem magamnak is a "szenvedést"

Gyógyszerekkel enyhítem legalábbis ne legyen komolyabb a baj.

Az alvásom sem a régi,óránkénti megébredések és zakatol a fejem....

Ambivalens ez a január.

Szülinapok,ráadásul P  18  éves lesz,erre készülünk mert ez ugye egyszeri és megismételhetetlen.

A másik pedig Anyukám elvesztésére való készülés.

Azt mondják ez az időszak nem szól rólunk.

Szerintem igenis szól,mindkét oldal fontos,ki hogy éli meg a folyamatokat,mert az Ittmaradóknak helyt kell állni a következő években,azaz napokban és már percekben,nem beleőrülve,feladva az életet...

A telefonom ha megcsörren beleborzongok....

Pedig...

Az utolsó vékony fonal is elszakad egyszer....

 

Szivárvány -híd

 A mai napon véletlen láttam meg ezt a Szivárványt.

Buszon ültem,amelyik busz előbb jött arra szálltam fel mindkét végállomáson van posta mindegy volt....

A buszon ülve persze merengtem az Anyu-gondolataimban...

És....a szemem elé tárult a Szivárvány.

Éreztem,hogy ez a szivárvány-híd-a JóIsten küldte...

Azt hittem kiugrom a buszról,megfogni...jó érzés járt át nem is tudom megmagyarázni miért...

Anyukám már nagyon.nagyon nem e világon van...

Már a Nővérem blog bejegyzése kapcsán nem jutok szóhoz,hogy Ő ott mellette mennyi mindenen megy kersztül,5 napja voltam én is ott,láttam.

Azóta hatványozottan romlott a helyzet.

Istenem de megölelgetném. Nővéremet!💝

Ha a Szivárvány-híd lejött Eléd Anyukám....

/Lehet/ menned kell...

Odafent úgyis találkozunk🙏