2017. október 18., szerda

A kosárlabda nem kompatibilis a diabetessel





...vagy diabeteses a gyerekük:(
Lefekvéskor alacsony a cukor...."éjjel tali"-mondja M.Éjjel lejjebb megy picit,ugye már edzés utáni korrekció volt,ennek mindig van következménye és még az időjárás is bezavar,a melegfronttal.Hajnali kettőkor hipózik M.Békésen alszik,de 3.3....Enni,inni kell....
Eszik,iszik.
Visszamérés 3-kor,még mindig csak picit ment fel,5 30-kor minden nap kelek,a gyerekeket ébresztem a sulira.M mér,hipózás...Így indul a reggel....
Gondoltam a napokban bíráló blogolvasómra.Lehet tanácsot kérek tőle ő hogy csinálná az éjjeleket,mert lehet okos választ tud majd adni...Ugyanis reggelre zsibbadt a kezem,2 kávén vagyok túl és nem bírom már sokáig az éjjelezést...
M-nak komolyan mondtam,hogy keressen számára megfelelő sportot,mert ez a kosárlabda nem kompatibilis a diabetessel versenysportként űzve.28-ától indul a szezon,szinte hétvégenként meccsezni fog M.
Az edzésruhájáról már megítéltem este 22 órakor mikor hazajött edzésről,hogy intenzív volt.Mondta is:Anya,nagyon jó edzés volt"-csavartam belőle ugyanis az izzadtságot.Mosást is indítottam reggel,mert azt nem lehet izzadtan tárolni....

Ha nem kelek fel,M hipoglikémiával alszik tovább...reggel....az első mindig mindkét gyerekem szobájába hallgatzom:szuszognak....


Nem tudom másképp leírni,mint ahogy van....

Ha telefonon csak beszélni akarok valakivel...és a témát el sem kezded de leint egy mondattal....".éppen vacsorázom,kenem vajjal a kenyeremet,később????"-akkor megértem az élet nagy dolgait és rögtön tudom mindenkinek van elsődleges dolga és nincs jogunk a saját problémánkkal mást terhelni...
Most nem vagyok jól,de vagyok már annyira erős,hogy megteszem azokat a lépéseket,hogy minden-minden legalább jónak látszódjon.



2 megjegyzés:

  1. Diabeteses gyermek anyjaként nekem nem nyavalygások a beírásaid.Teljesen együtt tudok érezni Veled. Én erőt merítek a blogodból. Nekem már legfőképpen az aggódás jut, mivel kettő éjszakát tölt itthon a hétvégén. Amikor kismamáktól hallom a siránkozást, hogy nem bírják végigcsinálni azt a pár hónapot, mit nem adnék, ha az én lányomnak csak ez a pár hónap lenne! Nagy ölelés!

    VálaszTörlés