Bevezettem,már mikor picik voltak a gyerekek.(Tudatosan? Nem inkább ösztönösen)
Üljön le,adjon időt magának,bízzon a vele szemben ülőben.
Legyen gondolata amit elmond,és tudja elfogadni a vele szemben ülő véleményét.
Ez egy folyamat.
Elvégre én ezért vállaltam a 2 gyerekemet,hogy neveljem őket.
Ők még nem is sejtik mennyi csempészett dolog van,amiben részt vettek és alapkövet tettünk le azáltal,hogy azt ők életvitel szerűen alkalmazhatták otthon.
Az érzelmeket fejezzék ki nyíltan!
És ami a legfontosabb a mai világban:szemtől-szemben történik,nem az online térben!
Ez az ami hiányzik már a családok életéből.
Az együttes étkezések el-elmaradoznak a családok életéből,hogy nőnek a gyerekek,kuckóznak a szobájukban az online térben....
De legyen lehetőség egy családi ebédre,egy étterem látogatásra és még arra is,hogy néha együtt főzzetek!
A kanapébeszélgetések fontosak.Mindkét fél töltődik.Aki mondja az is,aki hallgatja az is.
A kommunikáció az alapja minden megkezdett napnak.
(Kanapébeszélgetések=ülj mellém,hallgatlak)
Ui.:Hát persze,hogy a diabetesről is beszélgettünk!!!(és úgy érzem kutakodnom is kell,mert értő hallgató voltam és naná,hogy szeretném ha jobb lenne minden ebben az ..... örökösen velünk jövő diabetesben)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése