Na nem ilyen a munkahelyemen az élet...
Olyan zizegós képet nem találtam.
Reggel előbb mentem hogy fénymásolni tudjak,aztán ma szülőim is volt amit én tartottam és bizony a hangszálaim már érzékelik a napi eröltetést(van gyermekem aki csak kínai nyelven tud és alig ért magyart)....Fél 7-től este fél 7 ig kicsit hosszú volt.
Ja és megírtam két hazahozott szűrővizsgálatos papírt,hogy hétfőn le tudjam adni azokat.
Ez már mazohizmus.
Mellette itthon mindennel elmaradás van.
Hétvégére is valamit ki kell találjak.3 napos főzés jön munka után mert nem leszek hétvégén költözés projekt 2,Anyukámnak segítünk.
Namármost a héten konkrétan nem pihentem,ami én-idő lett volna.
Érzem.
Ma is volt rosszullétem.
Ez annyira stressz központú lehet és kimerültség,hogy nem kell csodálkozni ha nagyobb baj ér...
Most azt érzem:nem megy tovább.
Eddig lökögettem magam,hogy minden rendben,hogy erős vagyok,hogy csak a légzés....
Nem,most azt érzem:nincs töltet ami táplál.
A 2 étel allrgiás gyerekem azaz a laktóz és a diab kísérget...és ez is felemészt.A boltban horror árak és a 2 idétlen kamasz meg még válogat is.Ezen a téren is összeomlás szélén vagyok.
Van hintám otthon,de nem tudom mikor ültem benne utoljára....egyszerűen arrébb lököm és teendő-teendő hátán....
Este altatóra nincs szükségem a minden nap 5 ó 10 perces kelések után.
És M rendszerint hajnalban jár haza és bizony felébredek minden egyes alkalommal és nem tudok visszaaludni.
Remélem a laboromban nem rajzolódik ki semmiféle diab irányultság....Ha már a lábamon extrém ijesztő módon felismerhetők a tipikus jegyei....
Még egy pénteki etap és jöjjön a 300km.
Utazás.
Költöztetés.
De ott legalább lesz közös étkezés.
Amit szeretek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése