2 nap pihenés.
Iszonyú hamar elrepült az idő..
A kávé mindig finom,a félpanzió mindig jóleső,a pihenés meg kellett már...
Tapasztalva minden megszorítást,a bőrödön érzed a spórolás minden verzióját és még hazafele a diesel is elfogyott a kutakról....
Aligha van időnk....
Jövő hónaptól a vízfogyasztás lesz a tét?
Elkeserítő világunk van.
Nálam egy durva ambivalencia.
Tudom,hisz érzem a bőrömön,hogy nagy a baj.
Az eszem pedig tolja ki ezt az érzést,hogy remélve még tolható és bele lehet pakolni az életbe egy-két apróságot.
Én ezen leszek/vagyok.
És akinek van egy csöpp gondolata még ami pozitív Ő is ezt teszi és gyűjt élményt.
Na igen,nem gond a barna cukor a kávéba.Mert a világon ez már annyira részletkérdés....
A jegy rendszerben nem Eritritolt fognak adni minden bizonnyal,szokni kell...
Mert ami van a világunkban az aligha az aminek látszik.
Viszont van sok szép természeti táj,vannak szép színek a világban,van egy-két kedves mosoly még,van friss pékárú a boltokban,szép türkiz színű a Balaton,és még van térerő felhívni a Szeretteinket.
Bele se merek gondolni mi lesz készlethiányokban,pl áram,víz,gáz,de ide sorolom az Inzulin meglétét.
Nem tárazhatsz be.
3 hónapra adják az ellátmányt.
A Jó Istennel vagyok a legnagyobb párbeszédben.
Minden más mellékes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése