"Anya,köszönöm,hogy mindig mellettem vagy,szeretlek!"

 

Havannai este.Általában este jön elő a lelki oldala ennek a fránya diabosságnak.

 

 

Senkinek nem kívánom ezt a tehetetlen anyai érzést,mikor nem tudsz mit mondani a gyerekednek.

 

 

M:"Anya,köszönöm,hogy mindig mellettem vagy,szeretlek!"

 

Hosszasan beszélgettünk,egymást vígasztalva sírtunk.jaj de nehéz volt.

És azt sajnálja,hogy a Hugi hogyan éli ezt meg,hogy Ő ekkora figyelmet kap.És nem akart élni.Ó,Istenem,ez nagyon nehéz.

 

Elmondtam neki,hogy semmi pénzért nem cserélnék senkivel.

És ígéretet tettem,hogy a középiskolája is diab-párty lesz.Ha mégsem,hát elveszítik tanulójukat,mert addig megyek amíg hozzá méltó iskolát nem találok.és aki ismer:nincs kétség-el fogom érni!!!

 

Aggódott a jövője miatt M,és hamar eloszlattam a félelmeket.

Minimum bőrfoteles állás,és ez legyen a cél.Hogy miért is?Kellő időrugalmasság kell,hogy be tudja osztani mikor ehet,ehhez minimum főnöknek kell lenni a mai világban:)Kell pénz némi ch-ra ami hasznos és jó.Ehhez a bőrfotel és ugye kell lehetőség a mozgásra.ha edzésidő van megtehesse,hogy fallabdázik,golfozik vagy éppen egy szaunába ül be frissítőnek.Ja,és a lányok se hiányozzanak már!

 

A teljesség kedvéért azért így szól a terv:legyen valami sportos,magas beosztású állás.Pl,személyi edző.A sportos vonal az mindenképpen célkersztben.

 

Ma osztódtam tisztességgel.Egyik tevékenységből estem a másikba.Lényegében szinte semmi segítséggel vezényeltem végig közel 350 diabos napot.Minden gyötrelmével,szerencsésebb napjával együtt.Szinte alig pihentem.Előreláthatólag nem változik ez a tendencia.2 hét a vakációig.Még nem tudom hogy lesz a nyár.Per pillanat nincs ember aki egy diabost hosszú távon el tudna látni.Egyedül én vagyok,meg én.Nővérem külföldön dolgozik,alig találkozunk.Nagyi vidéken Dédivel,200 km.Apa mindig dolgozik-ra hivatkozva nem mobilis,lényegében nincs a diab körforgásában benne ...és nem sorolom a listát.

 

Egyedül.Néha van pszichés gyomorgörcs ami már a gyerekeim számára is látványos köhögésben nyilvánul meg,és minden velejáró pszichés összeomlásban.

 

Néha már én sem tudom hogy bírom.

 

De talán annyi,hogy a diabos életben megtanultam mi a fontos,megtanultam mi az ami nem fontos és megtanultuk mi az élet.Azaz az ÉLET.

 

És a JELEN a fontos.

 

 

 

És bármi akadály legyen is:nincs lehetetlen!

 

..és tudni kell aztán továbblépni...

 

Eszemben sincs föladni!!!

 

 

Várom a MEGLEPETÉSEKET!!!!!