Tervezetten sok helyszín....
Emlékezve megállva,picit megpihenve....
Temetőket látogattunk,gyertyát gyújtottunk,emlékeztünk.
A Nagyszülői Ház utolsó látogatása...mert eladóvá válik....
A Szív szorul össze,még én ott töltöttem a gyerekkorom sok-sok napját,és ismerve minden bokrot,fát a kerben nem egyszerű a könnyeidet lenyelni....
Aztán ahol felnőttem városába érkezve is sok emlék előkerült-
Temetőlátogatás ott is....és egy kanyarral megnézve e Házat ahol felnőttem.és csodaszéppé alakították,napelemes tető és csodaszép kert azóta is....
Ott egy helyi kávé ami nagyon finom volt!!!!
Egy másik helyszínen szintén a temetőlátogatás után ebédeltünk.
Kedvelt helyünkön.
Onnan Dédimama látogatása az OTTHONBAN:
Ez a nap fénypontja volt.
Mami aránylag jól volt és én boldog,hogy Vele lehettem picit.
Lacimnak meg nagyon köszönöm,hogy egy nap alatt ennyi emlékezős helyet felkereshettem és találkoztam Dédivel.
Autó nélkül bejárhatatlan lett volna ennyi helyszín,és most szívem megtelt szeretettel.
Bennem még nagyon él a honnan indultam,kik a Rokonaim,Családtagok....és a SZERETET.
Ezt kéne az embereknek megőrizni amit egymás iránt érzünk és sokkal,de sokkal jobb világ lenne a Földön.
Az anyai nagyszüleim házát én is megnézem néha, holott 1990 óta új tulajok vannak.... Az apai nagyszüleimet sajnos nem ismerhettem, papa odalett a háborúban, mama pedig meghalt valamiylen betegségben 1966-ban, amikor a szüleim nem is ismerték egymást.
VálaszTörlésNagyon fontos ,hogy emlékezzünk.....az emlékekből táplálkozunk és biztosítják jelenünket,s majd a jövőnket.Örülök a bejegyzésnek!És ismeretlenül is ölelésem küldöm!
VálaszTörlés